A nyolcvanas évek közepén előfordult, hogy a szolnoki vasútállomás és a Szandaszőlős közötti hét kilométert 2 óra alatt tettük meg autóval. A város egyszerűen elveszett a rajta áthaladó 4-es főút forgalmában. Aztán a Szent István-híd 1993. augusztus 20-i átadásával, és a 4-es elkerülő megépülésével, Szolnok fellélegezhetett. Nem sokáig. Mire a második Tisza-híd elkészült, a világ alaposan megváltozott. Az autók száma nagyjából megduplázódott, és egyre többen költöztek a város környéki településekre, ezzel növelve a naponta – autóval – ingázók számát.

A harmadik közúti híd igénye alig öt évvel a Szent István-híd átadása után megfogalmazódott. Ezt nemcsak a szolnoki és vonzáskörzeti forgalom növekedése indokolta, hanem a 4-es főút zsúfoltsága és romló baleseti statisztikái is.

A 4-es által érintett három szomszédos megye még 1999-ben készíttette el az M4-es autópálya megvalósíthatósági tanulmányát, amely már egyértelmű nyomvonalakat is megjelölt. Részben ennek is köszönhetően indult meg a 4-es fejlesztése, amelynek révén, a legtöbb helyen elkészült – vagy készül – a településeket elkerülő szakaszok, illetve sok helyen 2×2 sávosra bővítették az utat.

Szolnokot ezekből a fejlesztésből leginkább az abonyi elkerülő, illetve a Szolnok-Törökszentmiklós szakasz bővítése érintette. De ebből még nem lett újabb híd a Tiszán. Igaz, Kóka János, akkori illetékes miniszter, egy képviselői kérdésre azt válaszolta, hogy Szolnoknál 2015-re készülhet el egy új híd.

Az évtized közepén ismét az önkormányzatok vették át a kezdeményezést az ügyben, és együttműködési megállapodást írtak alá a Graz-Nagyvárad tengely mentén építendő M8-M4 gyorsforgalmi út megvalósításáról. Két évvel később pedig a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat kezdeményezésére szervezett egyeztetésen, az érintett települések állást foglaltak, az addigra elkészült M4-es tanulmánytervéről, illetve előzetes vizsgálati dokumentációiról, amelyet az illetékes állami szervezetekhez is eljuttattak.

Némi reményt villantott fel a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) honlapján 2007 szeptemberében megjelent 1000 milliárd forint út és közlekedésfejlesztésre című írás, amelyben a következők szerepelnek: „A 4-es útnak nagy szerepe van az ország keleti felének megközelíthetőségében, hiszen a régiót alkotó megyék átjárhatóságát a 4-es főút nyomvonala biztosítja. Ezért a kormány célja, hogy a 2007-2013-as uniós költségvetési időszakban a 4-es főutat 2×2 sávosra bővítse Budapesttől a román határig és megerősítse a 4-es út különböző szakaszait. Ennek a bővítésnek első lépései indulnak most el, így a Szolnokot északról elkerülő M4 megépítése, valamint a tiszapüspöki híd tervezése, melyeknek kiemelt jelentősége van a városon áthaladó forgalom csökkentésében. Ezek mind közlekedésbiztonsági, mind pedig környezeti szempontból rendkívül fontosak Szolnok lakóinak.”

Nem sokkal később megjelent a kormány 91/2008. számú rendelete az M4 autópálya/autóút és a 4. számú főút fejlesztéséhez kapcsolódó beruházások megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemel jelentőségűvé nyilvánításáról. Ezzel a kormány a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőségű beruházásnak nyilvánította az „M4-es Abony-Fegyvernek gyorsforgalmi út (M4 Szolnokot északról elkerülő út megépítése, Tiszapüspöki híd) építését” – idézet a rendeletből -, és megvalósításának gyorsításáról is rendelkezett.

Annak ellenére, hogy 2008 márciusára készen volt az M4-es gyorsforgalmi út Abony-Fegyvernek közötti 41 kilométeres szakaszának vizsgálati dokumentációja, az elmúlt két évben nem sok minden történt az ügyben. A megyei önkormányzat 2008-ban hiába próbálta felgyorsítani az út építését, egy 2009-es megbeszélésen az hangzott el, hogyha a végleges nyomvonaltervvel minden érintett egyetért, akkor is legkorábban 2017-ben hajthatunk át az északi körgyűrű részeként megépülő hídon.

(A következő részben a második belvárosi hídról lesz szó.)