Egyesek szerint azért kell örülni a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiója tervezett elbontásának, mert legalább megszűnik a körülötte lévő szemétdomb. Támadt némi mozgolódás az épület körül, így még inkább láthatóvá vált az udvarára bedobált szemét. Kérdés, hogy az ott kinek a szemete? Na meg az is, hogy a szemetelés megszüntetésének a legjobb módja-e, ha e történelmi épület helyére parkolóházat építünk? Gondolkodjunk!

Lehet, hogy csak engem - vagy keveseket - zavar. Még az sincs kizárva, hogy ez nem a végleges állapot. Mivel azonban a szolnoki Szapáry út régi házaival már oly sok csúfságot elkövettek, egy picit azért félek a néhai Kádár cukrászda új homlokzatától. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ez a színválasztás egy elvileg helyi védettség alatt álló, városi tulajdonban lévő, szecessziós házon helyénvaló? Ez ebben a formában nagyon elképesztő. Megcsúfolása a háznak és a múltjának.

Három vitrin árválkodik a félig-meddig üres Aba-Novák Kulturális Központ és a lassan-lassan épülő Agóra Terminál között. A maguk nemében XX. századi művészeti alkotásoknak is tekinthetjük őket, amelyekben a semmi - vagy a képzeletünk szüleménye - állítható ki. Ha nem emlékeznék arra, hogy ezek egykor kirakatok voltak, akkor sikítva kérdezném: ez mi? Így viszont tudom: múltunk egy érdekes emléke - porladóban.

A színes édességek célcsoportjai a különböző korú gyerekek. Szerintem a Szolnoki csata évenkénti újrajátszása is leginkább őket vonzza. Meg néhány tapló árust. Pornó lapokat nem lehet az újságárusok kirakatába kitenni, de a cukorka, a fakard és a nemzetiszínű csákó mellé Szolnokon kitehető a fallosznyalóka. Mert közterületest, szervezőt, a területet bérbeadóját láthatóan nem zavarta. Biztos, csak én vettem észre, meg rossz az, aki rosszra gondol. Ez is a kultúra része, vagy a szolgáltató város újabb eredménye.