Tudom, durva, hogy a Tisza-part sétányának új korlátján lévő firkákról nekem egy durva, középkori törvény jut eszembe. Igen az, ami a tolvajok kezéről rendelkezett. Mert szerintem ezek az agyatlan amőbák, akik csak így tudnak nyomot hagyni maguk után, a rendet és a szépet lopják el tőlünk. De rácsapnék a kezükre!

Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

"Ez az a ház, ahol semmi se változik/ez az a ház, ahol áll az idő" Szolnok, József Attila út 18. Hogy ez a kép nem olyan régi, azt a bal felső sarokban látszó, és pár éve felújított tűzoltóság árulja el. Meg a Szolnokon különleges homlokzatú ház bejárati ajtajára szegezett "omlás veszély" felirat. De lehet, hogy a homlokzatot támasztó gerendákat is cserélték már, mert olyan régen szolgálnak. Gazdagok vagyunk. Fel sem fog tűnni, ha egyszer egy üres építési telek marad a ház helyén. Vagy mégsem? Ha ez a ház változna, akkor a város is változna. Elindulna az idő.

Tudom én, hogy nem vagyunk egyformák. Tisztában vagyok azzal is, hogy mindenkiben ott lakozik az örök gyerek, a játékos ember. Elismerem, hogy a vizes föld, a sár remekül formázható és nyomot is lehet vele hagyni. De én mekkora primitív vagyok, hogy eszembe nem jutna sárral egy szobor talapzatát kenegetni. És az ilyesmi még ki is veri nálam a biztosítékot.