Jó befektetés a belvárosi telek! Főleg, ha addig nincs vele gond és költség, amíg jó pénzért nem lehet elpasszolni, vagy beépíteni. Addig felveri a gaz, elönti a szemét, megszállják a kóbor állatok. Kit zavar mindez a város közepén? A tulajdonost és a hatóságokat biztos nem.

Magyarország Európai Uniós történetében majd egy komoly fejezetet kell szánni az úgynevezett kötelező kommunikációnak és ennek az elemeinek. Mindezekre külön hatóság figyel/figyelt, az ilyesmire elköltött pénz pedig meghaladhatja a térkövekre fordított uniós forrásokat. Az idő előrehaladtával jól látható, hogy a kommunikáció bizonyos elemeinek mennyi értelme és haszna volt. Csak Szolnokon több millió forintnyi, mára értelmetlenné vált tábla díszíti a közterületeket.

Kár érte. A RepTár és a néhai tárház között, közvetlenül a Tisza-parti sétány mellett lassan, de biztosan pusztul az egykori szolnoki teherpályaudvar - szerintem - legalább százéves felvételi épülete. Alternatív hajléktalanszállónak tűnik, miközben az önmaga vasutas múltjára, a néhai tiszai hajózásra büszke város egyik ékszere is lehetne. Gazdagok vagyunk, hogy hagyjuk pusztulni. Vajon mi épül majd a helyén?

Komoly pénzért újította fel a város a Baross utcai járdát. Ami akár szép is lehetne. Ha nem lennének közműszolgáltatók, akik nagyhatalomként működnek, és akiknek mindegy, hogy milyen szakadt, undorító közműfedőket használnak, mert úgyis zakatol a monopólium. Így tehát minden nap érzékelhetjük, hogy ki az úr a "szőlőben", és kinek mit ér a közös. Akarhatunk mi szépet, ha ők tesznek rá.