Idén januárban kellett megtámasztani a "Merengő Krisztus" baldachinját, mert félő volt, hogy összedől. Biztos az aggodalom okozza, de nekem úgy tűnik, mintha tovább dőlt volna. Hatalmas szégyene lenne Szolnoknak, ha a város három legrégebbi szobrának egyike azért pusztulna el, a frissen felújított Belvárosi Nagytemplom tövében - igaz, a hatvan éve megalázott Szentháromság szobrunkkal szemben - mert egy év is kevés volt a megmentéséhez.

Maga a felirat - "nyugi átmászunk" - eredetileg az értelmetlen méretű falnak szólt. Pedig szólhatna az igénytelenségnek is. Mert egy magára picit is adó város közepén, egy valóban fölösleges átjárót mégsem ilyen igénytelenül kellene elzárni. És nemcsak a létrehozott vakfolyosó miatt, ami "remek" utcai kocsma lett. A feltehetően ifjú kéz odafesthetné azt is: "nyugi, mi ennél igényesebbek leszünk". Hiszek benn!

A Tallinn városrész egyik fáján élő mókuscsalád feje megunta, hogy olykor nem tudja használni odúja bejáratát, mert mindenféle alakok pont a bejárata elé parkolnak. Szerzett hát egy jól megfogalmazott, rikító színű táblát, pár nagyobb szöget, meg egy kalapácsot. De nem tudta felszögelni a táblát, mert a mancsaival csak egy mogyorót bír el. Szerencsére a Vásárhelyi Pál utca egyik lakója is hasonlóan érzett, és ő már tudta használni a kalapácsot, a fát meg nem kérdezték. Így most rend van a Tallinn városrész egyik bejáratánál.

A szabályok nem ismerete nem mentesít a szabályok betartása alól. Jöhetnék ezzel az ósdi mondattal, de tudom, semmi hatása nem lenne arra, aki erejét ennek a játszótéri szabályokat rögzítő táblának az összetörésével fitogtatta a Tisza parkban. Azért remélem, mindez nem jelenti a játszótér végét. Igaz, azt se hiszem, hogy a rongálásokét.