2025.08.27. (szerda)

A „zsákutca” lámpái

A „zsákutca” lámpái

Dátum:

A gyalogos Zagyva-híd Városmajor felőli vége egy vakhíd, ami lassan fél évszázada nem vezet sehová. Annak idején biztos, voltak tervek az ottani lehajtóra. Gondolom, már akkor közvilágítás került arra a részre. Ami azonban jó ideje korláttal lezárt/elzárt/tiltott terület. Az utcai lámpákat viszont cserélni kellett. És talán a darabszám is adott volt. Mindez pedig felülírta a logikát és a józan gondolkodást. Így most van három lámpánk, amelyek olyan helyre szórják fényüket, ahová senki nem teheti be a lábát.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Várakozó Szövetség

A város alapításának 900. évfordulójára, a környék termelőszövetkezetei építették fel az akkor új, Móra Ferenc úti lakótelep kiszolgálására a Szövetség ABC-t, ami olykor az egyik legjobban ellátott szolnoki bolt volt. Ma üresen áll, a kirakatok előtt méretes gazok. Sorsa jobbra fordulását várja az egykori Szövetség.

Az áram legyen vele!

Vagy egy bénán parkoló autósnak, vagy egy utcán sétáló erős embernek volt útjában ez a Baross utcai, a járda szélére helyezett villanyóra-szekrény. Mindenesetre pár napja elvesztette eredeti alakját és az ajtaja is megadta magát, így szabad préda, avagy potenciális veszélyforrás. Milyen szép lenne, ha az, aki tönkretette, vállalná tettét, és igyekezne, hogy mielőbb visszaálljon a régi rend. Kár, hogy több esély van hosszú ideig így nézni ezt a villanyórát.

Nekünk viszi a szél

Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Volt egyszer egy pálya

Még emlékszem a nyolcvanas évek közepén azokra a vasárnap délutánokra, amikor a Petőfi Rádió sorolta a hétvégi eredményeket, és ilyenkor a Szolnoki Cukorgyár focicsapatáról is említést tettek. Ez akkoriban volt, amikor a cégek közjólétébe - a profit maximalizálás helyett - még belefért egy pálya építése, majd a csapattal együtt a fenntartása. Az én gyerekeim majd a pályák helyén létrejött kaszálókról mesélhetnek.