A tűzoltóság mellett, a József Attila út 18. szám alatt található Szolnok egyik leggazdagabban díszített polgárháza. Műemlékekben gazdagabb városokban, érthető módon, semmit sem érne ez a stukkókkal és apró szobrokkal felcicomázott homlokzat, ami tulajdonképpen a mögötte álló háznak csak a díszes takarója. Nálunk azonban ritka kincs, így talán érdemes lenne arra, hogy legalább ezt a díszletfalat védjük és megmentsük. Még azelőtt, hogy egyszer az egész megunja a gondatlanságot, és a József Attila út járdájára borul. Hisz akkor az évtizedek óta megoldhatatlan problémának is vége lesz.

Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.

Biztos, nem az ragasztotta ki, akinek üzlet ez az üzenet. És az is biztos, hogy a lakatok levágói se nagyon járnak mostanában a Tiszavirág-hídon. Vagy járnak, de nekik csak a lakatokkal van dolguk. Az illegális reklám senkire sem tartozik. Mert ki merne arra gondolni, hogy már a Tiszavirág-híd sincs biztonságban. Köszönjük Ibiza!

Hónapokkal ezelőtt befejeződött a Pelikán hotel bejárata fölötti lépcsőjének az át- és beépítése. Így hónapok óta nincs a helyén az az emléktábla, ami a szolnoki gettó helyére is emlékeztetett. A fal, ahol tavaly még látható volt, most egy üzlethelyiségben van. De hol a tábla? Ami nem egyszerűen csak egy tábla, hanem egy fontos mementó is. Kinek lenne a dolga, hogy ez a tábla ismét látható legyen, és emlékeztessen? Az nem lehet, hogy már ekkora a baj a szolnoki fejekben!