Az együttélés szempontjából fontos táblák kerültek a Verseghy-park két végére. Egyértelműen jelzik, hogy a hatalmas park területén kutyát sétáltatni tilos. És korrekt módon azt is, hogy akkor hol lehet szabályosan a négylábúakat futtatni. De biztos akadt egy durva eb, aki mindezen kiakad, és az egyik tábla felét megette. Micsoda kutyák élnek közöttünk?

Várjuk a májust! Egyrészt, mert akkor már zöldbe borulnak a fák, így eltakarják a koronájukba gabalyodott szemetet. Másrészt, ha mégsem takarják el, a szélben lobogó szemétszalagokat májusfa díszeknek is nézhetjük. Persze lehet, hogy addigra a néhai Bábaképző, ma Árpád-ház kertjében lévő fáról valaki leszedi az építési hulladékot. Addig azonban szemétfa.

Nem vitatnám, hogy a természetben minden növénynek megvan a maga helye és szerepe. Sőt, olyan vitákba se mennék bele, hogy terebélyes és idős fákat szabad kivágni vagy sem. Csupán annyit jeleznék, hogy nagyon utálom a tavaszi "hóesést", amit a nyárfáknak köszönhetünk. Egy-egy példány több utcát képes beteríteni. Szóval nem értek hozzá, de nem lehetne ezt a tavaszi havazást valahogy megszüntetni?

Ismeretlenül is utállak Cinti. Leginkább azért, mert egy olyan szellemi toprongyot sikerült magadba bolondítani, aki a képen látható módon, a Tisza-parti sétány mellvédjének összefirkálásával fejezte ki érzelmeit irántad. Akkor foglak kedvelni, ha primitív udvarlódat ráveszed, hogy lekaparja az üzenetét. És megérteted vele, neked nem itt kell üzenni, a rombolás nem lovagias cselekedet. Még akkor sem, ha úgy tűnik, Szolnokon ez bárhol és bármikor megtehető. Hiába kamera, hiába mindenféle őrség. Cinti! Legalább neked legyen eszed!