Sajnos nincs abban semmi különös, hogy a lomtalanítás nyomai ugyanolyan lassan tűnnek el Szolnok utcáiról, mint tél végén a kidobott karácsonyfák. Mert valami későn került a ház elé. Mert széttúrták a halmokat. Mert a szállítók is belefáradtak. Mindegy is, miért. A nyomok hetekig, hónapokig állítják ki rólunk, szolnokiakról - mindannyiunkról - a szegénységi bizonyítványt.

"Ez az a hely, ahol semmi se változik..." Dúdoljuk együtt ezt a régi slágert. Mert Szolnokon történhet bármi, szabad a közterületi fákat plakáthelynek tekinteni. Lehet rajtuk álláslehetőséget, fagylaltozót, szuper hitelt, lakást, sőt most már helyi rangadót is hirdetni. Nem zavar az ilyesmi se közterületest, se rendőrt, se jóérzésű csapat menedzsert. Annyira fontos egy meccs is, hogy attól nem látjuk azt az erdőt, amit úgy hívunk, hogy kultúra, Európa, élhető város, stb.

Ma is nyitvatartási időben jártam arra, de zárva volt. Mondjuk elég szűkös az idősáv, amikor bekukkanthatnék a szolnoki vasútállomás "Kultúr várójába": csak hétköznap 9-15 óra között. Persze előfordulhat, hogy már mindenütt lehet kulturáltan várakozni, tehát nem kell erre külön kijelölt hely. Vagy nincs is rá igény, ezért sem nyit ki. Esetleg valamikor jól ötletnek tűnt, de az avatás óta csak a pályázatban előírt fenntartási idő leteltét várják. Valami magyarázat csak van a sűrű zárvatartásra.

Hölgyeim és Uraim! Szolnok városába érkeztek. Kérem, nézzenek balra, és tekintsék meg a helyi szellemi csaták magasröptű bizonyítékát! Hogy ki festett előbb, ma már nem tudjuk. Két tiltott önkényuralmi jel harcol mindenki szeme előtt városunk "ékkövén", a vasúti aluljáróban. Csak a kosz miatt nem tűnik fel?