Nehéz szemléltetni egy olyan útszakaszt, ahol előbb-utóbb hatalmas lyuk fog tátongani. De, akik augusztus óta jártak a Mártírok útján, azok talán érzékelték, hogy a dohányfermentálónál egyre jobban süpped az úttest, csak jókora "hintázással" lehet átmenni fölötte. Tábla még nem figyelmeztet a hibára - hiszen nem látható, csak érzékelhető -, de azért szólok, hogy ha már csúszni is fog, okozhat meglepetést ez a hely. (Persze, tudom: fotózás helyett akár ki is javíthattam volna ezt a kis hibát.)

A Tiszaparti sétányon ülő férfialak talán a tanulást jelképezi. Egy ideje sötéten látja a jelent és a jövőt? Vagy csak elborult, mert nem tudja eldönteni: kis világunkban kire is mondhatjuk, hogy sötét?

A szabályok nem ismerete nem mentesít a szabályok betartása alól. Jöhetnék ezzel az ósdi mondattal, de tudom, semmi hatása nem lenne arra, aki erejét ennek a játszótéri szabályokat rögzítő táblának az összetörésével fitogtatta a Tisza parkban. Azért remélem, mindez nem jelenti a játszótér végét. Igaz, azt se hiszem, hogy a rongálásokét.

Nem mindig jó, ha ez ember magasabb, mint egy palánk. Mert benézhet olyan helyekre is, amelyeket inkább titkolni kellene. És kiderül, mit takar a kerítés? Például a Sütő utcában, az egykori kertmozi helyén. Hát... Szemétdombot. Törött sörösüvegek gyűjteményét. Elvaduló növényeket. Hogy milyen állatok tanyáznak a kerítés mögött, azt talán ne is firtassuk. Végül is magánterületről van szó. Ahol bármit lehet. Szolnok közepén is. Vagy pláne. Amíg a kerítés nemcsak eltakar, de vissza is tart.