2025.10.14. (kedd)

Takarásban

Takarásban

Dátum:

A KRESZ táblák által meghatározott szabályok betartásához vajon szükséges-e Szolnokon metszőollót és fűrészt is a gépkocsiban tartani? Persze azt is kérdezhetnénk, kinek a dolga a városban a közlekedési táblák láthatóságának a biztosítása? Magyarul: ki a táblák gazdája? A könyvtár sarkánál lévőnek úgy tűnik, senki. Mert nem csak észrevehetetlen, de elképesztően szutykos is. Ám a helyén van. Büntetni is lehet miatta. Hajrá!
Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Végleg eltűnt?

A Várkonyi tér névadójának szobra mögött - ami a Szántó körút elején áll - bő 45 évig volt egy tábla, ami némi magyarázatot adott arra, ki is volt Várkonyi István. Nem volt túl informatív, de némi eligazítást mégis lehetett olvasni. A társasház hungarocelezése azonban eltüntette. Reménykedtem, hogy a munkák végén visszakerül, de úgy tűnik, ismét szegényebbek lettünk egy emléktáblával.

Az erő velük van?

De a józan ész - szerintem - biztosan nem. Persze ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy velem lehet a baj. Nekem miért nincs soha olyan ötletem, hogy az utcán vállmagasságban lévő KRESZ-tábla sarkát meghajlítgassam? Mi kell vagy nem kell ahhoz, hogy valakiben felmerüljön egy ilyen fantasztikus idea. Nem az erő, az biztos.

Túl a mellvéden

Elsőre azt mondanám, hogy a Tiszaparti sétány mellvédjének túloldalán egy másik, csak a folyó felől látható világ van. De nem mondom, mert a fal sok helyen ugyanúgy össze van firkálva, a RepTár felé eső végén pedig a növények gondozásával is vannak bajok. Lehet, hogy arrafelé inkább egy másik Szolnok van? Pont ott, ahol éledezik a máshonnan is látható turizmusunk? Halálfej és némi gaz egy hatalmas virágtartón. Miért?

Semmi kirakata

Három vitrin árválkodik a félig-meddig üres Aba-Novák Kulturális Központ és a lassan-lassan épülő Agóra Terminál között. A maguk nemében XX. századi művészeti alkotásoknak is tekinthetjük őket, amelyekben a semmi - vagy a képzeletünk szüleménye - állítható ki. Ha nem emlékeznék arra, hogy ezek egykor kirakatok voltak, akkor sikítva kérdezném: ez mi? Így viszont tudom: múltunk egy érdekes emléke - porladóban.