Szolnokon szobrokat avatunk, rombolunk, áthelyezünk, újraöntünk avagy csak róluk vitatkozunk. Közben a város egyik legrégebbi köztéri szobrának a torzója lassan, de biztosan pusztul a Belvárosi Nagytemplom tövében. A Templom utcai csonkon már egy fa is kinő. Minden városnak van Szentháromság szobra. Nekünk is. Csak ez ilyen. Ilyen szolnoki.

Csak szólok, hogy a Szandára vivő kerékpárút régi 4-esnél lévő csomópontjánál, a belvároshoz közelebbi alagút kijáratánál egy ideje vak az egyik közlekedési tükör. Aki szokott bringázni, az tudja, milyen jól jön egy ilyen tükör, amikor a csengő nem segít, mert a kitakart irányból érkező kétkerekes kolléga zenét hallgat. Kerékpárral is lehet nagyot esni. Nem tudom, ki a kezelője a város kerékpárútjainak, de talán majd itt is újra lehet látni és látszani!

A Tiszaparti sétányon ülő férfialak talán a tanulást jelképezi. Egy ideje sötéten látja a jelent és a jövőt? Vagy csak elborult, mert nem tudja eldönteni: kis világunkban kire is mondhatjuk, hogy sötét?

Valakinek szüksége volt a 6-os és a 6Y-os buszok menetrendjére? Nem működik a net? Lehet, hogy nem pont akkor jött a busz, amikor valaki kiért a megállóba, és ezért le kellett vezetni a feszültséget? És éppen egy uniós tájékoztató tábla volt a közelben. Biztos, mindenre van magyarázat. Miként az is valószínű, hogy sok mindent nem tudok elképzelni, felfogni és elfogadni. Szerintem valaki, valakik hülyeséget csináltak. Kit okoljunk? Jobb lesz tőle? Többé nem fordul elő? Ez van, így élünk.