2025.12.1. (hétfő)

Virágozzék a Tiszavirág!

Virágozzék a Tiszavirág!

Dátum:

Öröm az ürömben: szombaton ugyan véget ért a Tiszavirág Fesztivál - az ötödik -, de remélhetjük, hogy nem egy évet, hanem csak tíz hónapot kell várnunk a következőre. Jó ötletek, színvonalas fellépők, ideális helyszín jellemezte az idei fesztivált. Ami meg nem tetszett, az nem a szervezőkön múlott.

tiszavirag-1_400A négy színpad nemcsak nevében – Jász, Nagy, Kun és Szolnok – volt ötletes, hanem elhelyezésében is. Nem hittem volna, hogy lehet egymás zavarása nélkül zenei eseményeket párhuzamosan rendezni a Tisza-parton. Bevallom, az is meglepett, hogy miközben a színház közelében felállított nagyszínpadon ment a koncert, a békás szökőkútnál nyugodtan lehetett mozizni. Az egész fesztivál elrendezésére és technikai lebonyolítására ötös osztályzatot lehet adni, mert minden működött, mindenből – még kukából is – volt elegendő. Mindemellett a Verseghy gimi előtti utca, a színház környéke és a Verseghy-park ideális hely egy ilyen több ponton zajló, több napos eseményhez.

A helyi fesztiválok és hasonlóan elnevezett szabadtéri programok sokszor azon buknak meg, hogy zsibvásárrá, és a helyi öntevékeny művészeti együttesek kényszerű fellépésévé silányítják őket. Ezeknek is van helyük, és olykor érdekelnek is, de nem kell mindig ezeket erőltetni. Szerencsére az V. Tiszavirág Fesztivál szervezői ezt ügyesen elkerülték, mert olyan előadókat szólított a színpadokra, akik Szolnokon ritkán láthatóak.

A Besh o droM fellépése nálam vitte a pálmát. Láttam már őket Kapolcson, Budapesten, a Gyí! című CD-jük pedig nélkülözhetetlen része az autómnak, de mindig ünnep őket élőben látni. Nemcsak a zenéjük jó, de az a megszállott előadásmód is, amit a színpadon produkálnak. Harcsa Veronika meghívása is igazi nagyfesztiválos teljesítmény volt, bár számomra a Colombre Band is lábmozgató élménynek bizonyult.

tiszavirag-3_400Kisgyerekes apukaként a szabadtéri mozit is nagyon élveztem. Az ingyen letöltött filmek, a haldokló mozik korában úgy tűnt, van igény a közösségi filmnézés élményére. És kit érdekelt, hogy a magyar tévécsatornákon rogyásig játszott klasszikusokat tűztek műsorra? A főműsor előtt vetített mesékért – amelyek a programfüzetből sajnos kimaradtak – pedig nemcsak a legkisebbek voltak hálásak a szervezőknek.

Az persze már nem a rendezőkön múlott, hogy a fűre kirakott ülőzsákokból egyesek kanapét meg heverőt építettek maguknak. Az önzés és a pofátlanság netovábbja! Ennél csak az tudott jobban kiakasztani, hogy miközben jót ettünk a színház előtti sörpadokon a „lacikonyha” kínálatából, néhányan simán rágyújtottak a tömegben. Persze, szabadtéren voltunk, és nem kell a dohányosokat mindenhonnan kitiltani, de én jobban szeretem a sültkolbász ízét füstmentesen.

De ezek legyenek a legnagyobb bajok. Csikány Tamás és csapata igazán kitett magáért, olyan fesztivált hoztak össze a Tisza partján, amilyenre máshol is büszkék lettek volna. Reméljük, jövőre nem a nyár utolsó, hanem első bulija lesz a VI. Tiszavirág Fesztivál.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hiánypótló lelkesedés

Volt egyszer egy Jászkunság című periodika, amely 1954-2012 között adott teret a megyéről szóló, többnyire tudományos értekezéseknek. Hét esztendeje ugyanezen a címen már csak évkönyv jelenik meg, de az legalább annyira szól Szolnokról, mint a megyéről. Sokszínű kiadvány a hetedik.

Elragadó mozdulatok

Kevés olyan megyeszékhelye lehet az országnak, ahol rövid időn belül négy kortárs képzőművészeti kiállítás is nyílt. Félek, mégsem ez lehet az oka annak, hogy az egyébként elsőrangú Pribojszki Zsófia tárlaton vasárnap délután még teremőr sem volt az Agóra remek kiállítóterében.

Küzdelem egy első filmmel

A nézőtéren elsőre azt láttam, hogy van egy jó alapötlet, ami nem jön le a vászonról. Aztán a közönségtalálkozón kiderült, milyen keretek, korlátok között készült Kárpáti György Mór Guerilla című mozija, és megértőbb lettem. A nézők részéről is megérdemel egy lehetőséget egy első film.

Nem halhatunk bele

Egy fiatal lány párkeresésének kalandos történetét többféleképpen is el lehet mesélni a filmvásznon. Szerencsére olyan szórakoztató módon is, ahogy Ujj Mészáros Károly teszi a Tisza moziban is látható Liza, a rókatündér című filmjében. Csak azt nem értem, miért kellett ehhez nyolc év.