Még néhány év és megnyitható az első szolnoki guanó bánya, így a város már nemcsak a műtrágya, de a magas foszfor- és nitrogéntartalmú, állati eredetű talajjavítóról is híres lehet. Addig már csak azt kell megoldani, hogy a Szapáry és a Kreutzer köz - egykori Sütő köz - sarkán megnyíló bánya ne fertőzze meg és pusztítsa ki a város lakosságát. Ám ettől nem igazán kell tartani, mert mind a helyi közterületesek, mind a közegészségügyi szervek hasonló módon tesznek madárürülék felhalmozódására a megyeszékhely közepén, mint maguk a szárnyasok. Büszkén jelenthetjük: Szolnokon ma még "sz@rnak, bajnak nincs gazdája", zavartalanul épülhetnek a guanó-hegyek.

Van, aki festékkel jár a parkerdőbe? És míg más a csendet és a színeket élvezi, ő a mázolásban leli örömét? Összefestve például a Széchenyi parkerdőben a fa feldolgozásáról szóló, ártatlan táblát. Graffitis körökben biztosan tudják, ki lehet az a fafejű, sötét, tapló Maxi, aki ezt elkövette. Aki büszke lehet magára, sőt némi kielégülést is stimulálhatott primitív agyában. Szerintem az ilyen fafejűek feldolgozásáról is kerülhetne ki tábla.

A Tiszaparti sétányon, a Tiszavirág-híd lábánál megtörtént a csoda. Egy piciny csemetefenyő nem akarván elpusztulni, inkább leküzdött minden akadályt, felkúszott a sötét jelzőtábla-csövön, és a fényre ért. Kibontotta ágait, a Nap felé fordult, és élvezte a szolnoki hideget. Onnan fentről, a táblaoszlop tetejéről nézett le megdöbbenve a csodálkozó szolnokiakra: "Bevettétek?!"

Szolnok lakosságának egy része vagy nem ismeri a naptárat, netán szövegértési problémái vannak, avagy nem járt (illetve feleslegesen jár) földrajzórára, így képtelen saját lakóhelye térképét, valamint az észak és dél fogalmát értelmezni. Persze az is lehet, hogy a "lomtalanítás" szóval való találkozás azonnali, kényszeres utcára pakolási reflexet indít be náluk, és annak is adjunk esélyt, hogy "leszarják az információkat". A többi városlakó meg szív miattuk. Napokig kerülgethetik a mások szemetét, amit közben "gondos kezek" széthúznák és átnéznek.