Ismét úgy csinálunk, mintha valamit rendesen megcsináltunk volna. A torkolatnál lévő Zagyva-híd, az uniós Szolnoki Vár projekt részeként új lámpákat és korlátokat kapott, ami tényleg szép új ruhát kölcsönöz az idén 98 éves műtárgynak. De mi van a ruha alatt? És, ha egyszer lesz valahonnan pénz a kevésbé szem előtt lévő, de fontos részek felújítására, akkor mi lesz az új ruhával? Vagy mi vagyunk gazdagok, vagy az Unió hülye.

Ha jól saccolom, ez a Baross utcai barna kiegészítőtábla a Vízügyi székház alatt egykor működő Turinform irodára utalhatott. Ma már nincs meg ez az iroda, pontosabban nem ott van, ahol ez a tábla jelzi. Ha komolyan gondolunk valamit a szolnoki idegenforgalomról, akkor valaki vagy vegye le, vagy cserélje olyanra, amin jó az információ.

Hetek óta "díszíti" a szolnoki állomás egyik "kötelező kommunikációs elemét" ez a festett felirat. Ezek szerint ez sem a MÁV-ot, sem a vasúti őröket, sem a rendőröket nem zavarja, ami azért további kérdéseket is felvet. Ezek közül csak az egyik, hogy az uniós és az állami források elköltését felügyelő, és a felesleges kommunikációt ellenőrző hivatal munkatársai mivel is töltik az idejüket? De inkább törődjünk magunkkal! Ahol a kisebbséget ütik, ott a többség is nagyon nagy bajban van.

A hétvégi Lego-kiállítás idején sűrű növényzet takarta (védte?) az Aba-Novák Agóra Erkel-terme mellett álló Kozák László ("nagy Grofo") szobrot. Ha büszkék vagyunk egy szoborra, akkor nem takarjuk el, akkor a mozgatható bukszusoknak máshol találunk helyet. Ha annyira nem akarunk mutogatni egy szobrot, akkor nem a növénytakaró a megoldás. Talán ebben az esetben is érdemes lett volna előbb gondolkodni, utána cselekedni, és nem fordítva. Kinek a szégyene?