Néhány évvel ezelőtt egy magángyűjteményből előkerült Rippl-Rónai József Kalitkás nő című festménye, amit aztán egy aukción 122 millió forintért vett meg egy amerikai gyűjtő. A XIX-XX. század fordulóján élt festő képei közül nem mindegyikért adnának ennyit, ám ha a Szolnoki Galériában kiállított félszáz képet egy jobb aukciósház verné dobra, nem állna meg a végösszeg 1 milliárd forint alatt. Tehát, ha csak a pénz oldaláról nézzük, akkor is azt kell mondanunk, hogy irtózatos értékű kincsek vannak kiállítva Szolnokon.

De nézhetjük a sajtó ingerküszöbét elérő hírek oldaláról is. Pécsett, az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat egyik kiemelt őszi rendezvénye a Rippl-Rónai festményekből – ugyancsak nagyjából félszáz darabos – nyílt kiállítás. A Szolnokon látható képeket nézegetve, nem hinném, hogy szegényesebb kiállítsunk lenn, igaz, az itteni tárlatnak messze nincs akkora reklámja, mint a pécsinek. Pedig a Magyar Nemzeti Galéria és a Damjanich János Múzeum közös kiállítását nemcsak a szolnokiaknak lenne érdemes megnézniük, hiszen ez az Alföld egyik legjelentősebb, őszi, kulturális programja.

Rippl-Rónai József számomra az egyik legszerethetőbb, legérthetőbb magyar festő. Képei egytől egyig olyanok, hogy bármelyiket szívesen nézegetném a lakásom falán. Csak most döbbentem rá, hogy a XX. század első felének számtalan nagy művészét – Színyei Mersét, Babtitsot, Móriczot – az ő képei alapján tudom elképzelni. Portréi és tájképei mellett kiállított korabeli reklámrajzai, és riportfotókat helyettesítő akvarelljei pedig eddig számomra ismeretlen oldalát is megmutatják. A Szolnokon látható képek teljes életművét felölelik. Itt van a Nő fehérpettyes ruhában című festmény, amely a Munkácsytól való elszakadás egyik állomása volt. De láthatóak a kukoricás korszak első alkotásai épp úgy, mint az első hazai sikert hozó Amikor az ember visszaemlékezéseiből él című alkotás is.

Szóval maga a kiállított anyag páratlan. A kiállítás módja azonban nagyon ódon. Azt hiszem, az ma már kevés, hogy egyfajta logika szerint egymás mellé függesztjük az egyenként is zseniális alkotásokat. Úgy nem lehet sikeres kiállítást csinálni, ha egyetlen, normál betűmérettel gépelt, falra akasztott szöveg jelenti az ismertetőt. Képzeljük magunkat egy csoport tizenéves helyébe, akiknek ezen a tárlaton kellene beleszeretniük a magyar festészetbe. A vizualitásra és a rengeteg információra épülő világunkban ehhez sajnos még Rippl-Rónai csodás képei sem elegendőek. Egy rettentő gazdag anyag lett Szolnokon kiállítva, de maga a tárlat nem lett rendezve, kitalálva és megfelelően kommunikálva.

Az anyag értéke alapján naponta soroknak kellene kígyóznia a Galéria előtt.

(Rippl-Rónai József képei, Szolnoki Galéria, megtekinthető november 7-ig)