2025.08.27. (szerda)

Akár ez, akár az

Akár ez, akár az

Dátum:

- Lacikám! - kiáltott a százados a fiatal közlekedési helyszínelő után a kapitányság parkolójában. László gondolataiból riadva nézett hátra. Ahogy meglátta a feléje siető bűnügyi nyomozót, beugrott neki a megoldás. Zita zaklatásainak azzal vethet véget, ha néhány dolgot megtud a századostól Zolika haláláról.

– Lacikám! – kiáltott a százados a fiatal közlekedési helyszínelő után a kapitányság parkolójában. László gondolataiból riadva nézett hátra. Ahogy meglátta a feléje siető bűnügyi nyomozót, beugrott neki a megoldás. Zita zaklatásainak azzal vethet véget, ha néhány dolgot megtud a századostól Zolika haláláról. Amit lehet, elmond annak a kellemetlen nőnek, és végre nem kell vele óránként beszélnie.

– Lacikám! Váltsunk már néhány szót – és a százados behízelgő mosollyal nyújtotta kezét fiatal kollégájának. – Egy kis szívességet kérnék tőled – mondta, és óvatosan körülnézett. – Tegnap este te voltál kint az 1-es parkolójában, ahol az a hülye gyerek összetört két autót.

László gondolatban a homlokára csapott. Hát persze, az a hülye gyerek a százados kisebbik fia, aki segg részegen olyan szerencsétlenül borult fel a csoda motorjával, hogy két autót és három másik motort sikerült lezúznia. Biztos volt benne, hogy kollégája ezzel kapcsolatban fog tőle valamit kérni, és ha ez így lesz, akkor ő is túleshet a Zolika hülye balesetéről szóló kérdéseken.

– Százados úr… – kezdett volna a válaszába László, miután öt percen keresztül hallgatta kollégáját a gyerek hülyeségeiről, meg hogy mit kapott utána otthon, és nem kellene egy életre elkaszálni szegényt, ráadásul a százados előmenetelének sem tenne jót egy ilyen ügy.

– Pista – vágott közbe a százados. – Kollégák vagyunk, Lacikám.

– Persze-persze. Amit lehet, megteszek, hisz egyszer mindenki megbotolhat, és hát tényleg kollégák vagyunk. De kérhetek én is valamit.

– Amit akarsz Lacikám – és a százados ismét óvatosan körülnézett a parkolóban.

Lászlónak nem volt még rutinja az ilyen mutyizásban, úgyhogy kicsit messziről kezdte. Mesélt a Zolikához fűződő régi barátságáról, a nővére gyilkosság elméletéről és erőszakos telefonjairól, és közben mentegetőzött, hogy szerinte egy szimpla baleset történt, de nem tudja lerázni azt a hárpiát valami információ nélkül.

– Ugye balesetben halt meg az a fiú a Szapáry úti irodában?

A százados egyre elkomorodó arccal hallgatta végig László monológját. A végén pedig hol a parkoló betonját, hol a kapitányság tetejét bámulta, miközben nyelve jól láthatóan körbejárt a szájában. Gondolkodott, majd hirtelen közelebb húzódott a fiatal közlekedési helyszínelőhöz, és halkan megszólalt.

– Idefigyelj! Lehetett akár baleset is, de akár segíthettek is annak a szerencsétlennek, hogy elvágódjon. Véletlenül, de szándékosan is kerülhetett a háta mögé, a földre az a vaskazetta, ami szétnyitotta a koponyáját. Halottról jót vagy semmit módon vallott róla mindenki, de ahhoz elég régen vagyok a szakmában, hogy megérezzem, nem mindenki kedvelte a srácot. A helyedben azonban nem nagyon matatnék ezzel. Emlékszel? Ott ültél az asztalnál, amikor alig értem vissza a helyszínről, és már szóltak, hogy mi lenne a helyes eljárás. Három nap telt el azóta, de még egyetlen halálesetem kapcsán sem csörgött ennyit a telefonom. Nem tudom, ki volt ez a szerencsétlen, de úgy tűnik, sokaknak fontos, hogy csendben távozzon.

– Ez nekem kevés – mondta László, miközben a százados már a kezét szorongatta.

– Akkor nézz körül a Szigony nevű kocsmában.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kvarcóra a lengyelpiacról

Kvarcórát akartunk venni. A locsolkodásból összejött pénzen. A szülők tudta nélkül, mert nekik teljesen más elképzelésük volt annak a pénznek a sorsáról. És persze nem az állami boltban, mert ott maximum kétgombosakat árultak, ha éppen volt, ráadásul az is eszméletlenül drágán. Nem bírtunk várni. Azt beszélték, a lengyelpiacon válogathatunk meg alkudhatunk is.

Újra együtt

Edit feldúlva lépett be a Szigonyba. Fel sem fogta, hogy mások is vannak a kocsmában. Letelepedett az első üres bokszba, éppen amellé, ahol a pincérlány és a közlekedési rendőr beszélgetett. A lány apró csókot nyomott a megdöbbent rendőr homlokára, majd átsétált Edit bokszához, hogy felvegye a rendelést.

- Hol a francban vagy már? Bán Béla ne csináld ezt velem, majdnem megöltek - hadarta Edit, észre sem véve a megdöbbent pincérlányt.

Az első két és fél millió

- Fél hat körül újra felmásztam az ablakhoz, amit könnyen ki lehetett nyitni. Áttoltam magam rajta, és bezuhantam egy sötét helyiségbe. Azt hittem, rögtön lebukok. Mivel azonban nem jött senki, felálltam és végigtapogattam a falat, hátha találok egy ajtót vagy lámpát. De nem találtam semmit. Még azt az ablakot sem, amin beestem. Sírva fakadtam. Úgy éreztem, csapdába estem.

Polcok között

- Azzal a libával nem lehet szót érteni. Nem is ezen a földön jár. Először együttérző próbáltam lenni, aztán kedves, a végén pedig már udvaroltam is, mindent bevetettem, de nem érti, miről van szó. Meg van róla győződve, hogy az a korlátolt öccse a tudásának köszönhetően gazdagodott meg. És ezt ártatlan szemekkel még hangoztatja is. Ő az egyetlen örökös, és most úgy érzi, az ölébe pottyant a lottó ötös.