2025.11.30. (vasárnap)

Újra együtt

Újra együtt

Dátum:

Edit feldúlva lépett be a Szigonyba. Fel sem fogta, hogy mások is vannak a kocsmában. Letelepedett az első üres bokszba, éppen amellé, ahol a pincérlány és a közlekedési rendőr beszélgetett. A lány apró csókot nyomott a megdöbbent rendőr homlokára, majd átsétált Edit bokszához, hogy felvegye a rendelést.

- Hol a francban vagy már? Bán Béla ne csináld ezt velem, majdnem megöltek - hadarta Edit, észre sem véve a megdöbbent pincérlányt.

Edit feldúlva lépett be a Szigonyba. Fel sem fogta, hogy mások is vannak a kocsmában. Letelepedett az első üres bokszba, éppen amellé, ahol a pincérlány és a közlekedési rendőr beszélgetett. A lány apró csókot nyomott a megdöbbent rendőr homlokára, majd átsétált Edit bokszához, hogy felvegye a rendelést.

– Hol a francban vagy már? Bán Béla ne csináld ezt velem, majdnem megöltek – hadarta Edit, észre sem véve a megdöbbent pincérlányt. – Tudom, hogy ma már találkoztunk egyszer, de hidd el, hogy iszonyatos gebaszba keveredtem. Könyörgöm, most azonnal gyere a Szigonyba – folytatta remegő hangon.

– Szerintem magára is ráférne egy lélekerősítő, dobjon be egy Unicumot – mondta csillogó szemmel és kicsit dülöngélve a pincérlány. A választ azonban nem várt meg elindult a pulthoz.

– Bán Béla, az istenit! Nem érdekel, hogy dolgozol. Értsd már meg, hogy olyasmit hallottam, amit nem kellett volna, és ha nem lép be a kolléganőm az irattárba, akkor biztos, hogy már nem élek. Nem tudom telefonban elmondani. Most már biztos, hogy azt a rohadt Gulyás Zolit eltették láb alól, és nem én. – Akkor vette észre, hogy a kelleténél hangosabban beszélt a telefonjába, amikor a pincérlány két poharat és egy üveget rakott elé.

– Ez meg mi a franc, ki rendelte? Minek hozott két poharat? – Kérdezte döbbenten, miközben füléhez szorította a mobilját.

– Gondoltam, magának is jót tesz, ha bedob valami erőset.

– Egyszerre két pohárból?

– Ja! Nem. Olyan szépen összejön itt a tegnapi társaság, gondoltam, úgyis mindjárt jön a pasija, így legalább nem kell kétszer fordulnom.

– Pasim? Kik jönnek itt össze? Maga dilis vagy ivott.

– Mindkettő – válaszolta a lány. Töltött a poharakba és leült Edittel szembe. Elé tolta az egyik poharat, a másikat pedig a szájához emelte. – Úgy tűnik, volt egy közös ismerősünk. Tudom, hogy mindenkivel megcsalt a Gulyás, de halottról jót vagy semmit. Ha már volt bennünk olykor valami közös, legjobb lesz, ha tegeződünk. Tündi vagyok – azzal legurította az italt.

– Hallod ezt Bán Béla? Vagy elájulok, vagy bedobom ezt az Unicumot, és akkor a földről fogsz összeszedni – visította Edit a telefonba. – Igen, jól hallottad. Valaki eltette Zolikát láb alól, és most itt egy újabb liba, akit szédített.

– Na, de azért! – Rakta össze kicsit nehezen a szavakat a pincérlány, aki az asztalon lévő másik poharat is kiitta.

– Jó, a lányod nem volt liba, csak ő is Zolika ágyában kötött ki.

– Micsoda? Nemcsak magával csalt meg az a szemét? Hát, hogy mondjon így jót egy halottról az ember? Hallod ezt, te hanyatt eső másik szép szemű. Ilyenek vagytok ti, férfiak. Ez meg egy férjes asszonytól menekült ide – azzal szájához emelte az asztalom álló Unicumos üveget, és jó nagyot húzott belőle. Közben Edit, fülén a mobiljával kihajolt a bokszból, és tekintete éppen összeakadt az elképedt rendőr tekintetével.

– Bán Béla, végem van – nyöszörögte hatalmasra kerekedett szemekkel. – Tudod, ki ül megint a szomszéd bokszban? Az a koma, aki tegnap annyira hallgatózott, hogy átborult hozzánk. Nem, még nem őrültem meg. Itt van az arca az enyémtől húsz centire. Egy perced van, hogy itt legyél.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kaland a cukorgyári cefre miatt

A cukorgyári lakótelepen rohant felém feldúltan a munkásruhás férfi. Az autóhoz érve elhajította az addig maga mellett tolt ócska kerékpárját, majd feltépte a Zsiguli ajtaját. "A vasútállomásra, de sebesen!" Lehelte alkoholosan arcomba. "De hát, én tanulóvezető vagyok..." Nyökögtem.

11. napirendi pont

"11. nr. pont: A vállalat jövő évi kártyanaptára" - Hogy felélénkültek az elvtársak. Biztos, megint valami pucér nő kerül rá, mintha azt gyártanánk, közben meg csak azért kell, hogy henceghessenek vele. Otthon bezzeg egyik se meri megmutatni. Mit írjak erről a jegyzőkönyvbe? Mindegy, majd letisztázom. Utólag meg úgyis kozmetikázza az üzemi háromszög.

Lánykérésen gondolkodni

- Lánykérést ugyanúgy felesleges halogatni, mint hadüzenetet vagy visszavonulást. Olyan nincs, hogy tökéletes pillanat - tette a csésze fekete mellé bölcsességét a Hungária kávéház pincére. A megszeppent fiatalember nem mert ránézni, inkább az asztala melletti portálon keresztül a Kossuth tér felé hömpölygő embereket bámulta. Fülledt, nyári, piaci nap volt.

Rémült örökös

- Lacika! Most azonnal találkoznunk kell a Szigonyban - visította az ismerős női hang a vonal túlsó végén bármiféle köszönést vagy bemutatkozást mellőzve. A baleseti helyszínelő csak azért nem vágta falhoz a telefonját, mert a kapitányság szűk szobájában éppen úgy próbálta lerajzolni a százados fiának balesetét, hogy közben a százados vele szemben szuszogott az asztalára könyökölve. - Most jövök a Tündéből, ahol a Zolika főnökével volt randim, és olyanokat mondott, hogy hanyatt esel, ha elmesélem. Hallod Lacikám?