2025.11.30. (vasárnap)

Az újra feltett kérdés

Az újra feltett kérdés

Dátum:

Hosszan sivító fékcsikorgás, majd mélyről bömbölő motorzúgás hasított bele a Mátyás király út hétköznapi morajába. Tünde megtántorodott, ahogy a fekete terepjáró megállt mellettük. A fiatal rendőrnek is kellett pár másodperc, hogy miközben a gipszelt karú lányt elkapja, felfogja az eseményeket. Érezte, szíve kiugrik a helyéről, a hátán pedig patakokban kezd csordogálni a hideg veríték.

Hosszan sivító fékcsikorgás, majd mélyről bömbölő motorzúgás hasított bele a Mátyás király út hétköznapi morajába. Tünde megtántorodott, ahogy a fekete terepjáró megállt mellettük. A fiatal rendőrnek is kellett pár másodperc, hogy miközben a gipszelt karú lányt elkapja, felfogja az eseményeket. Érezte, szíve kiugrik a helyéről, a hátán pedig patakokban kezd csordogálni a hideg veríték.

– A radai rossebbe tudtok így eltűnni – üvöltötte Bán Béla, ahogy autójától a járdán tántorgókhoz rohant. – Edit a sitten, Zita eltűnt, a Szigony zárva, te meg nem veszed fel a telefonodat. Két órája keringek Szolnokon, hátha meglátlak valahol – hadarta emelt hangon. Majd amikor érezte, hogy a szalagházak erkélyeiről túl sok szempár szegeződik rájuk, hangnemet váltott. – Veletek meg mi a túró van?

A törött karú pincérlány egy cifra káromkodás után elhadarta a címét, miközben szemével a pár méterre lévő kaput is megmutatta, majd belekarolt a rendőrbe és odavetette Bánnak, hogy a további feltűnés elkerülése érdekében, nála folytassák a beszélgetést. Így pár perc múlva már a lány Mátyás király úti lakásában taglalták a reggel óta történteket.

– Mire kiértem Újszászra, Editék házánál már megint rendőrök voltak – mesélte Bán. – Miután ugyanis Editet reggel elvitték a nyomozók, be akartak törni hozzájuk. Csak éppen nem számoltak azzal, hogy a vasutas férje az emeleten alszik, a lógós gyereke meg elfelejtett iskolába menni. Mikor észrevették, hogy nem üres a ház, elmenekültek. Addig viszont csak Edit holmija közt turkáltak.

– Honnan tudja? – Vágott közbe a pincérlány, aki egy kézzel is profi módon tette a két férfi elé a poharakat és az üveget.

– Volt elég ember az utcán, és véletlenül a szomszédban lakó apóssal sikerült beszélgetésbe elegyednem, mint a megyei lap bűnügyi tudósítójának.

– Elhitte? – Próbált a fiatal rendőr felzárkózni a pincérlány logikus kérdéséhez.

– Ki a túrót érdekel – teremtette le a lány. – Honnan tudja, hogy csak Edit holmiját forgatták ki?

– Mert a gyerek nem a rendőrséget, hanem a papát hívta először. Az öreg mondta, hogy csak a női táskákat meg a női kabátzsebeket forgatták ki. Nem piti betörők voltak, hanem Editnél kerestek valamit.

– A noteszt, amit tegnap, a baleset után rábíztam – nyögött fel a fiatal rendőr.

– Igen. Úgyhogy, most besétálsz a munkahelyedre, és kideríted, ki és honnan tudhatta, hogy már nem nálad, hanem Editnél van a notesz – emelte fel a hangját Bán, majd még erélyesebben folytatta. – Avagy most szépen felsorolod, hogy ki mindenkinek mondtad el, ha már olyan beszari voltál, hogy nem merted magadnál tartani.

– Milyen notesz? És milyen tegnapi baleset? – Értetlenkedett a pincérlány, aki a férfiaknak kitöltött két pohár konyakot gyorsan magáévá tette.

– Nem tudok besétálni, ugyanis ma délelőtt felfüggesztettek a tegnapi balesetre hivatkozva. Azaz egy darabig csak akkor léphetek be a kapitányságra, ha hívnak – ugrott fel dühösen Laci. – Ami elég nehéz lesz, mivel a telefonomból kivettem az akkumulátort és a kártyát, ugyanis az lehetett az egyetlen csatorna, amin információkat szerezhettek.

– De kik, ha már az a kukkoló fickó is az intenzíven van? – Váltott ugyancsak emelt hangra a lány.

– Hát azok, akik a furcsa módon kinyiffant Gulyást és a majdnem megölt Csabát irányították – vágta rá a felfüggesztett rendőr.

– És, akik nagyon nem szeretnék, ha kiderülne, kik ők, és mi lehetett az az üzlet, ami akár néhány ember halálát is megéri – tette hozzá elgondolkodva Bán, miközben szájához emelte a már üres poharát.

– A Madas-ház kincse – huppant le a kanapéra Tünde.

– A micsodának a micsodája? – Tette fel egyszerre a két férfi ugyanazt a kérdést, amit alig félórája a fiatal közlekedési egyszer már feltett a Szigony begipszelt kezű pincérének.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A gyászoló barátnő

- Rendel is valamit, vagy rögtön hozhatom az elsősegély dobozt? - Lépett kaján vigyorral a Szigony pincérnője Lászlóhoz, aki éppen csak leült az egyik bokszba. - Bár, ahogy a ruháját nézem, a mai kalandja már megvolt.

A fiatal közlekedési rendőr valami epéset akart válaszolni, bár nem volt a szavak embere. A ruhájára tett megjegyzés hatására azonban teljesen elveszt gondolatai fonalát. Magára nézett, és összeomlott.

Vásárhelyi szobránál

- Úgy ültök Pali bácsi előtt a korláton, mint annak idején egy húzósabb nap után - mosolygott Jozsó, miközben kezét nyújtotta a Közgé előtti kerítés korlátján gubbasztó két férfinek. A volt osztálytársak megvetően néztek rá, amitől zavarba jött. - Bocs, de nehezen viselem, ha fenyegetnek. Ennél rosszabbul csak a könyörgést tolerálom.

Hamutartó a szolnoki ékszerésztől

A Kolozsvári-híd tetején lassított az autóval. Alattuk, Pest felé egy kórházvonat robogott át. A másik irányba meg egy hadianyaggal megrakott szerelvény vágtatott. „Csapataink harcban állnak.” Amikor három éve a Főméltóságú Úrral ünnepelte a híd átadását, nem gondolta, milyen messze kerülnek egymástól. Annyira, hogy most a legfontosabb: biztonságba helyezni a lányát.

Előkerült és eltűnt

A Komarov-teremnél 69 perc múlva! Ennyi jelent meg a Facebook üzeneteim között, amikor két nap után bekapcsoltam a gépem. Összerándult a gyomrom. Harminckét éve hívott utoljára ezekkel a szavakkal találkozóra Rolex. Nem lehetett kérdés, hogy odamegyek, még ha nem is viseli már a volt űrhajós nevét a Mária út torkolatával szembeni Cserkészház.