– Hetekkel később derült ki, hogy valóban eltűnt kétszázmillió a bankból – kezdte Traktor, miközben cigarettára gyújtott Anna terepjárója mellett. – Úgy tűnik, azon a karácsonyon valóban nagy volt a felfordulás, és senki sem emlékezett, mennyi pénzt is vittek be abba a szobába a Szapáry úti bankban. Aztán, amikor rájöttek, hogy valami nem stimmel, próbálták eltusolni az egészet.
– Traktor, ez baromság – fordult egykori osztálytársa felé Csongor, aki addig a Tiszaliget bejáratát kémlelte, hátha így gyorsabban tűnik fel Gerzson, a füredi rendőrkapitány. – Átnéztem az összes korabeli lapot, nincs nyoma se bankrablásnak, se annak, hogy rengeteg pénz tűnt volna el. Hidd el, hogy a rendszerváltás idején nemcsak felfordulás volt, de azóta sem látott sajtószabadság! Minden stiklit megírtak.
– Hát ezt nem. Ez mindenkinek akkora blamázs volt, hogy akit csak egy kicsit is érintett, az inkább hallgatott.
– Akkor te honnan tudsz róla?
– Mondtam szombaton, hogy öreg ügyvédekkel és ügyészekkel vadászok vasárnap. Az ebédnél előadtam nekik Ványai történetét, és meglepő módon, többen is hallottak arról, hogy a rendszerváltás körül, amikor még állami bank volt az OTP, eltűnt egy rakás pénz onnan.
– És miért hallgatott mindenki több mint húsz éve egy ekkora sztoriról?
– Mert nem kérdezte őket senki.
– Hülye vagy. Pontosan tudod, hogy Magyarországon csak az maradhat titokban, amit egyedül tudsz. Itt előbb-utóbb mindig, minden kiderül. Mert valakinek eljár a szája. A barátokból ellenségek lesznek, a rokonok összevesznek, a házasságok szétmennek.
– Látod, hogy mások is tudnak a történetről.
– Kik?
– Akik Jozsót ma reggel felkeresték és megrakták. Akikről feltételezhetjük, hogy ugyanazok, akik az imént Annát elvitték. És tudod mit? Még arra is van magyarázat, hogy mit akarnak megbosszulni.
– Ezek véletlen egybeesések.
– Gondolj, amit akarsz. Az egyik öreg ügyvéd mesélte az ebéd után, hogy 1990 őszén ő intézte egy nőnek a hagyatékát, akinek a gyerekei azt állították, azért lett az anyjuk öngyilkos, mert valami nagyobb összeggel nem tudott elszámolni. És tudod, hogy hol dolgozott az a nő? A Szapáry úti OTP-ben.
– Ez még semmire sem magyarázat. Miért függene össze ez a két dolog?
– Ez igaz. Lehet, hogy csak azért, mert ugyanabban a társaságban meséltek az eltűnt százmilliókról meg erről az öngyilkosságról. Vagy azért, mert az a szerencsétlen nő, aki pár hónappal később öngyilkos lett, vitte volna el a balhét. Mivel azonban meghalt, a kellemetlen sztorit is el lehetett felejteni.
– És, hogy számoltak el a hiányzó pénzzel? Traktor, ügyvéd vagy, gazdasági ügyekkel is foglalkozol, ráadásul a Közgében tanultál könyvelni. Arra még én is emlékszem, hogy minden tranzakciónak két oldala van: egy tartozik és egy követel. Ha valahonnan eltűnik kétszázmillió forint, annak hiányoznia kell máshonnan. Főleg a könyvelésből.
– Te meg újságíró vagy. Pontosan tudnod kellene, hogy a rendszerváltás utáni zavaros időkben mennyi mindennek kelt lába. Hányszor beszéltünk arról, hogy ha csak öt vagy tíz évvel előbb érettségiztünk volna a Kögében, a privatizáció és az új, eredeti tőkefelhalmozás közepén találhattuk volna magunkat. Ne magyarázd már be se magadnak, se nekem, hogy nem tűnhetett el szőrén-szál kétszázmillió ebben az országban? Persze, előbb-utóbb valahol hiányzott, de szépen elsimították. Gondolj már az olaj ügyekre! Csomó esetben csak az egyik oldala volt meg a könyvelésnek – Traktor eltaposta a csikkjét és a Tiszaliget bejárata felé intet. – Végre megjött Gerzson. De csak akkor gyere velünk, ha nem akarod tovább bemesélni, hogy nem történt semmi sem.