2025.10.14. (kedd)

Menyasszonytánc a Szolnokban

Menyasszonytánc a Szolnokban

Dátum:

A Szolnok étteremben tartott esküvőn, a menyasszonytánc előtt is érezte a banda, hogy valami nincs rendben. Lóri, a prímás, a tánc után épp a vonót gyantázta, és azt számolgatta, hogy ezzel a lagzival meglehet az új autó ára, amikor kiabálás, csapkodás váltotta fel az evőeszközök csilingelését. A vőlegényt, az egyik koszorúslányt meg a menyasszonytáncot emlegette a násznép zaklatottan.

A Szolnok étteremben tartott esküvőn, a menyasszonytánc előtt is érezte a banda, hogy valami nincs rendben. Lóri, a prímás, a tánc után épp a vonót gyantázta, és azt számolgatta, hogy ezzel a lagzival meglehet az új autó ára, amikor kiabálás, csapkodás váltotta fel az evőeszközök csilingelését. A vőlegényt, az egyik koszorúslányt meg a menyasszonytáncot emlegette a násznép zaklatottan.

– Valami itt sem stimmel a menyasszony meg a vőlegény között – állapította meg Lóri a Szolnok étterem erkélyén még nyolc óra körül, amikor a vacsora idején pihenhetett a banda. A kivilágított állomást nézték. Húsz éve játszottak együtt, Szolnok minden éttermében muzsikáltak már, és vagy ötszáz lagzin húzták a talpalávalót. – A csaj, akár ha kegyet gyakorolna a gyerekkel. Az meg olyan fancsali képet vág, mintha nem a lagziján, hanem a temetésén lenne. Kár, hogy a válóper után nincs ekkora banzáj, mert akkor ezeket már elő is jegyezhetnénk. Ráadásul hétköznapra.

– Engem nem érdekel, mi van közöttük – jegyezte meg lakonikusan Tádé, a cimbalmos. – Csak fizessenek ki rendesen, meg ne verekedjenek, mert én nem tudom felkapni a hangszert úgy, mint ti.

Bólogattak, nagyokat szívtak a cigarettákból, aztán visszamentek a kis dobogóra, és ismét játszani kezdték a régi nótákat meg a kifacsart slágereket.

– Ezeknek húzhatjuk. Meg se mozdulnak. Olyan savanyúak, mint a káposztalé – dühöngött Lóri a következő szünetben, mert tudta, ha nincs egetverő hangulat, a zenekar is kevesebbet kap. – Úgy ül egymással szemben a két család, mintha egymás torkának akarnának esni. Meg se szólalnak, mint valami halotti tor. Nem lesz ez hosszú házasság, még a Limbóhintóra se keltek fel, pedig arra mindenütt ropják. Még józanul is.

– Bizony. Ha az a rohadt Kacsatánc se mozgatja meg a násznépet, nem járunk jól – bólogatott Tádé. – Meglássátok, vagy nem fizetnek ki bennünket, vagy valami balhé lesz a vége, mi meg menekülhetünk. Figyeltétek, hogy a vőlegény kétszer is elvonult az egyik koszorúslánnyal?

– Ja, és elsőre kisírt szemmel jött vissza a lány… – mondta kaján vigyorral Morzsi, a nagybőgős, de nem folytathatta, mert a másik ajtón a vőlegény és a koszorúslány lépett ki az erkélyre. Nem néztek a bandára, egymással voltak elfoglalva.

– Húú, ezek között van valami – pöccintette el a csikket Lóri, miután a párocska befejezte a sugdolózást, ami közben láthatóan többször megsimogatták egymást. – Menjünk, húzzuk, amíg nem késő!

Bevonultak, és két hegedűn, nagybőgőn meg cimbalmon rázendítettek a Kacsatáncra. Tádé arca felvidult, amikor meglátta, hogy a vőlegény és a koszorúslány eléjük perdül és ropni kezdik. A következő nótánál már a fiatalabbak is megmozdultak, a zakatolásból pedig szinte senki sem maradt ki. Izzadt a banda, de húzták, mint, akik az életükért küzdenek, pedig csak a nagyobb gázsira gondoltak.

– Megpörgetjük a menyasszonytáncot, aztán mindenki boldog lesz – lihegte Morzsi vigyorogva, amikor éjfél előtt kiléptek az erkélyre a következő slukkra.

– Baj lesz ebből gyerekek – mondta Tádé a homlokát törölgetve. – A vőlegény meg a koszorúslány kétszer is elvonultak. Ezek valamire készülnek. Ahogy elnézem, ennek az ő esküvőjüknek kellene lenni.

– Az örömapa egyszer utánuk is ment – tette hozzá Lóri, miközben az állomás felé fújta a füstöt. – Utána a csaj könnyes szemmel jött vissza, a srác vörösen, az öreg meg szikrázó szemekkel. Pedig azt hittem, jó buli lesz a gazdag állatorvos lány lagziján játszani, de ha ezek valami hülyeséget csinálnak, nem tudom kifizetni az új autót, pedig megalkudtam rá.

A zenekar éjfélkor tust húzott, a savanyú képű menyasszonyt pedig a táncparkett közepére vezette az örömapa. A vőfély hatalmas fazekat hozott, és miközben a banda húzta, óbégatott, hogy eladó a menyasszony. Lóri és Tádé szemei mindig összeakadtak, amikor nagyobb összeg landolt előttük a fazékban. Hosszú volt a sor, repkedtek a zöld ötezresek meg a lila Adyk. Majdnem egy óra volt, mire a vőlegény üres pénztárcát dobott a rengeteg pénz tetejére, és lekérte a feleségét. Nem néztek egymásra, csak lötyögtek ütemre, a násznép meg boldogan tapsolt. Aztán a vőlegény hóna alá csapta a fazekat és elvonult a konyha felé, ahonnan ismét hordani kezdték az ételeket az asztalokra.

– Minden jó, ha a vége jó – dörzsölte a kezét Tádé. – Legalább két kocsi árát összetáncolták. Meglátjátok, jut itt nekünk is!

Lóri is elégedetten gyantázta a vonóját a dobogó szélén, és éppen azt számolgatta, ezzel át tudja venni Figiéktől a merkúros kiutalást. Már látta maga előtt, ahogy Debrecenből elhozza a vadonatúj Ladát, amikor éktelen kiabálás hallatszott a bejárata felől.

– Az a mocsok meglépett – üvöltötte a menyasszony egy cetlit lobogtatva. Borultak a székek, mindenki csapkodni, kiabálni kezdett. Iszonyatos felfordulás támadt egy pillanat alatt. Előbb csitítgatták a menyasszonyt, aztán a két család egymással kezdtek üvöltözni.

– Húzzunk innen, amíg nem lesz nagyobb baj – ugrott fel Tádé.

– Mi a frászkarika történt? – Nézett a többiekre Lóri.

– Mi? Hát a vőlegény meg az a koszorúslány meglépett az összetáncolt pénzzel. Azt mondják a pincérek, tőlük kértek egy reklámszatyrot, abba gyűrték a sok manit. A főpincértől kért papírra írta az a hülye gyerek, hogy mégis mást szeret.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az átadott pad

Annyi pad van a Verseghy parkban, nem értettem, miért éppen mellém ült le. Az őszi napsütésben, kigombolt kabátban, a pad támláján szétvetett karokkal süttettem az arcomat, amikor éreztem, valaki nekidől a kézfejemnek. Elnézést! Mondta. Bocsánat! Mondtam riadtam, és elkaptam a kezem. Csak ekkor néztem meg jobban a nagykabátos, sálas, kalapos, maga mellé botját letámasztó öregurat. Minden vasárnap itt ücsörgök. Tette hozzá.

Csillagfény diszkó

A Tiszaligeti Sportcsarnok küzdőterén döbbentem rá, hogy valószerűtlenül határozott lépteimnek köszönhetően elsétáltam a jegyszedők mellett, és a többiek dermedt tekintetétől kísérve, ingyen jutottam be a Csillagfény diszkóba. Örömöm határtalan lehetett volna, ha abban a pillanatban nem nyilal belém, hogy az útlevélkérelmem minden papírját elvesztettem.

És? Meghalt?

- Akarsz róla beszélni? - Ülte le a százados a fiatal közlekedési helyszínelővel szembe a városi kapitányság ebédlőjében. Laci egyenruhában, teljesen magába temetkezve kavargatta a levesét már vagy két perce. A százados örült, hogy fiatal kollégája az ebédlő legcsendesebb zugát választotta, ráadásul egyedül volt az asztalánál. Abban bízott, hogy így többet is megtudhat az előző napi kalandról. Este ugyan beszéltek telefonon, de akkor csak annyit hadart el a srác, hogy megfigyelték őket a Szigonyban, és a halott Zolika sms-t küldött.

Áttételes emberölés?

- Szolnok kellős közepén nem lehet három napon keresztül bankot rabolni - fortyant fel Traktor. - Sem most, sem 1989-ben. Ráadásul 200 millió akár forintban, akár valutában akkor papírhalom, hogy azt feltűnés nélkül elvinni se lehet. Arról nem is beszélve, hogy az országból se vihetted ki. Bandika, kamu az egész.