Az érettségibotrány évében lettél nagykorú? Akkor neked is könnyen meglett a matek, és bár már szavazhattál, csak kapkodtad a fejed, hogy a négy igenből hány legyen a nem. Ratkó-gyerek gyereke vagy, akinek kisiskolásként nem jutott elég tanterem és tornaterem, így minden lyukban és kétműszakban tanultál. Velünk még elhitték, hogy kisdobosként, úttörőként, KISZ-esként kell haladnunk a nagybetűs felé, ám mire odaértünk a kapui elé, átkos lett az álomvilág.

Tudom, hanyas vagy, ha te is későn születtél ahhoz, hogy halászhass a rendszerváltás utáni zavarosban. Neked sem volt még pénzed, kapcsolati hálód, diplomád, hogy privatizálj, kárpótlási jegyekkel üzletelj, részvényeket vegyél, vagy a nyitva lévő kiskapukon slisszolgató vállalkozó legyél. Életünk üzlete egy okosban vett InterRail jegy volt, amivel kinyílt a világ. Elhitted, hogy itt is olyan lesz majd, mint a szétvagdosott vasfüggönyön túl, és egyszer úgy élünk, ahogy azok, akikre először csodálkoztunk rá Nyugaton?

Nem kell megmondanod, hanyas vagy, ha az első megtakarításaidat a Bokros-csomag vitte el, friss diplomásként a munkaügyi központba járkáltál, az esküvőd idején pedig levegőbe repült az Arany kéz utca. Olykor nem hittünk a szemünknek, de hittünk a NATO-ban, az Unióban, mindkettőt megszavaztuk, ünnepeltük, és ma is hihetetlen, hogy megállás nélkül suhanhatunk át a határon.

Állami kórházban, hálapénzért, magánorvosnál szültetek? Aztán szocpol, svájci frank alapú lakáshitel, nulla kezdővel hazavihető Suzuki, két-háromévente Adria? Elhittük, hogy jól élünk. Az első milliód is összejött, de nem kérdezik hogyan, hiszen tudják, neked az infláció dolgozott. Ha nem találkoztál végrehajtóval, behajtóval, nem árvereztek, végig volt munkahelyed vagy kényszervállalkozhattál, akkor szerencsés tagja vagy a B oldalt pörgető korosztálynak.

Nem azt kérdezem, hanyas vagy, hanem azt, hogy az egykori osztálytársaid, testvéreid, gyerekeid közül hányan vannak még itthon? Ne is mondd, hanyas vagy, hiszen ha még szakmát tanuló gyerekeket pénzelsz, miközben egyre rosszabb állapotban lévő szülők miatt rohangálsz, és még infarktusra sincs időd, akkor tudom, egyívásúak vagyunk. Szendvicsnemzedék.

Olykor menekülnél, mert nem érted a Zét meg az Alfát, virtuális helyett valódit szeretnél, és a helyi kiskirály is beszólt, hogy neki nem tetsző posztot lájkoltál. Mégis maradsz, mert valakinek felkapcsolova kell tartania a villanyt, hogy az öregek, a gyerekek még valamit láthassanak. Megúsztad a covidot, nem érsz rá félni a háborútól, és a nyugdíj se probléma, hiszen vagy láthatatlan lesz, vagy elérhetetlen a távolodó korhatár.

Néha már azt se tudod hanyas vagy, csak azon tűnődsz, lehet, hogy rosszkor dörrent el a startpisztoly, vagy a célszalag lett sokszor áthelyezve. Nyugalom! Inkább vigyázz magadra, hogy még sokáig összekacsinthassunk mi, egyívásúak.

(Illusztráció: Fortepan/Urbán Tamás)