Ragács Gyula fotóját 1905-ben adták postára képes levelezőlapként Szolnokon. Minden bizonnyal nem sokkal korábban készült a felvétel, valahol a mai Tisza Szálló előtt, lent a folyó partján.
Ha nem szerepelne a képeslapon az „Üdvözlet Szolnokról” felirat, talán csak a beavatottak jönnének rá, hogy ez a kép Szolnokon készült. A kép hátterében látható Tisza-híd ugyanis egyáltalán nem hasonlít a későbbi – legalább háromféle – hidakra. Ez mintha fából lenne ácsolva, több lábon állna a mederben, és hídlábak előtt – a folyás iránya felől – valami jégtörők állnak a vízben. Ezek persze csak feltételezések. Aki tudja, hogy milyen is volt pontosan a szolnoki Tisza-híd a XIX. és a XX. század fordulóján, árulja el.
Érdemes egy pillantást vetni a kép jobb felső sarkába is, ahová a levelezőlap gondos készítői odaírták: Móricz-liget. A Tisza-liget leánykori neve. Hogy a szandai hídfőnél kocsma áll, avagy valamiféle vámház, ahol a hídra hajtóktól szedtek pénzt, ugyancsak nem tudom.
Azt azonban jól látni, hogy a Tiszán a mainál komolyabb vízi élet volt. A Tisza-liget felől, mintha egy csónakház lenne a parthoz kötve. A kép előterében pedig a Sirály nevű gőzös közlekedik. Honnan hová? Száztíz év titka.
De milyen jó lenne, ha ma is lehetne hajózni a Tiszán. Nemcsak úgy alkalmilag, hanem rendszeresen, bármikor, előzetes bejelentés nélkül. Ha már a Tisza fővárosa vagyunk.
