2025.08.27. (szerda)

Kitalált történetek

Kitalált történetek

Dátum:

A belvárosi nagytemplom az elmúlt száz évben alig változott. Ahogy a Mészáros Lőrinc út végén található ?ülő Krisztus? sem. Viszont mindketten sok mindent láthattak ebben a száz évben, és ha beszélni tudnának, érdekes dogokat mesélhetnének.

A belvárosi nagytemplom az elmúlt száz évben alig változott. Ahogy a Mészáros Lőrinc út végén található „ülő Krisztus” sem. Viszont mindketten sok mindent láthattak ebben a száz évben, és ha beszélni tudnának, érdekes dogokat mesélhetnének.

Például azokról az egykori szolnokiakról, akik a Gerő Ignácz féle képeslapon, a nagytemplom tövében, vidáman néznek a kamerába. Nem sejtik még, hogy néhány hónap múlva kitör az első világháború, amibe először ugyan dalolva vonulnak a férfiak, de aztán könnyeket hagynak maguk után. A kép előterében mosolygó fiúk közül néhányan talán az olasz frontot is megjárják, vagy valahol a Kárpátokon túl, egy lövészárokban nem értik, mi dolguk a Tisza partjától oly távol. A hátrébb álló asszonyok fél évtized múlva hallhatják a Tisza túloldalán dörgő román ágyúkat, hogy aztán két és fél évtized múlva a történelem megismételje önmagát, és a képen mosolygó fiúk újra mundért öltsenek, vagy bevonuló fiaikat sirassák.

A belvárosi nagytemplomot és az ismeretlen szolnokiakat ábrázoló képeslapot 1915. március 21-én adták postára Szolnokon. Címzettje egy Bécsben élő család, akiknek Jozsef Werner ír valamelyik délszláv nép nyelvén anzikszot a Tisza partjáról. Hogy ki volt Jozsef és mit keresett Szolnokon? Lehetett egy itt állomásozó katona, akit a hatalmas Monarchia valamelyik szegletéből vetett ide a sorsa, vagy egy Bécsben letelepedett kereskedőcsalád utazó fia, aki Szolnokon akart valamit eladni. Ki tudja?

Sem a képeslap fotóján szereplők kilétét, sem a képeslap megírójának személyét nem jegyezték fel a történelemkönyvek. Ők csak meg- és átélték a történelmet minden viszontagságával, örömével és bánatával. Talán semmi más nem maradt belőlük, csak ez a fekete-fehér szolnoki képeslap.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ságvári ’63

Öt és fél évtizeddel ezelőtt a Szapáry út nagyjából úgy nézett ki, mint ma. Igaz, még Ságvárinak hívták, osztott pályás volt az úttest, működött a Tünde, könyvesbolt és hentes volt az elején. A végén pedig raktárnak használták a Zsinagógát. Wartburg, Moszkvics, Trabant, Skoda parkolt a járda szélén.

Kilenc kis szolnoki

A kilenc szolnoki képből négyen csak olyan épületek láthatók, amelyeket a szocializmus idején húztak fel. Kettőn feltűnnek az "első aranykor" épületei is, de kontrasztként ott vannak a hatvanasévek lakó- és irodaházai is. Templom vagy háború előtti emlékmű nem fért a válogatásba.

Szolnoki képek 1941-ből

Egy szolnoki képeslapon két fotó, azokon négy jelentős épület, amelyek közül három ebben a formában ma már nem látható. A budapesti Gárdony és Fenyvesi cég által 1941-ben kiadott képeslaphoz nem sokkal korábban készülhettek ezek a felvételek a szolnoki Szapáry és Apponyi Albert utcákban.

Ősz a Barosson

A szolnoki vasútállomás felől érkezve a múlt század elején, egy kissé borús, kora őszi napon ilyen kép fogadhatott egy utazót a Baross és a Sütő utca kereszteződésénél. Ma az egykori 1-es ABC parkolója van ott, ahol valamikor 1907 és 1913 között a képen látható szekerek haladtak.