2025.10.14. (kedd)

Valaki sikkasztott

Valaki sikkasztott

Dátum:

Ragács Gyula több mint 110 éve készült felvétele legalább annyira érdekes, mint a képeslappá lett fotóra írt 1904-es üzenet. Amiből kiderül, hogy valakik 90 ezer koronát sikkasztottak.

Ragács Gyula több mint 110 éve készült felvétele legalább annyira érdekes, mint a képeslappá lett fotóra írt 1904-es üzenet. Amiből kiderül, hogy valakik 90 ezer koronát sikkaszottak.

Tekintetes Kelemen Zoltán úr, a ráckevei királyi járásbíróság munkatársa 1904. november 27-én Szolnokról kapott képeslapot. (Jegyezzük meg gyorsan, hogy a lapot előző nap adták postára!) Feladója, bizonyos Méry – ha jól olvasom a cirádás, ám gyönyörű írást – bizalmas viszonyban lehetett Zoltánnal, hiszen a képeslap képes oldalára írt soraiban nemcsak tegezi és „kedves Zoltánomnak” szólítja a tekintetes urat, de bizony csókkal is búcsúzik tőle. Mi lehetett Kelemen Zoltán és a szabálytalan képeslap feladója között?

Mert ne felejtsük el, hogy Méry megszegett egy szabályt a képeslap feladásakor. A korabeli lapok ugyanis nem arra szolgáltak, hogy azon hosszas üzeneteket továbbítsanak, hanem csak arra, hogy jelezzék egymásnak az emberek, éppen merre járnak, hová érkeztek, netán „like-olják” a helyet, ahová eljutottak. Voltak lapok, amelyekre rá is nyomtatták, hogy a szöveges üzenet továbbítása feláras. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a hölgyet 1904. november 26-án ez sem zavarta.

És nem nagyon bonyolódott bele a levéltitok boncolgatásába sem – ha egyáltalán hallott akkoriban ilyesmiről -, meg a személyiségi jogok, a titoktartási kötelezettség, esetleg a munkahelyi kapcsolatok kérdése sem nagyon foglalkoztatta. Viszont biztosak lehetünk abban, hogy fontosnak érezte Zoltánnak elmondani, amit tud. „A kölcsönpénztárból hamis váltók alapján 90000 koronát vettek ki és elsikkasztották.” Nem kevés pénz volt ez a múlt század elején! Milyen jó lenne tudni, hogy melyik pénztárból és kik emelhették el ezt a szép summát, és vajon mire fordíthatták! A lap írója minden bizonnyal tudta, hiszen sorai így folytatódnak: „Én a vizsgálóbizottsághoz lettem beosztva”.

Szóval Méry akár bírósági alkalmazott is lehetett, aki egy éppen folyamatban lévő ügyről, bizalmasan tájékoztatja, a vele minden bizonnyal bizalmas viszonyban lévő másik bírósági alkalmazottat. Szép história! Főleg, hogy a zavaros történet még bosszanthatta is a hölgyet, hiszen mielőtt csókkal búcsúzik „Zoltánomtól”, odavet egy mondatot: „Kicsi vagyok hozzá”.

Vajon Méry megnézte jobban Ragács Gyula felvételét, mielőtt a világos helyeket teleírta, vagy ügyet se vetett Szolnok palotasorára. Négy épület a Gorove utczában, azaz a mai Kossuth Lajos úton. Legtávolabb a mai Varga, előtte a bíróság még kétszintes épülete, majd egy üres telek, aztán a Mezőgazdasági Takarékpénztár gyönyörű szecessziós – mára elkeserítő állapotba került – háza, majd a sarkon túl egy másik, ma is álló palota. Az utca még poros, a fákat éppen csak elültették, viszont már van közvilágítás Szolnokon. Ragács Gyula masinájába gyerekek és felnőttek bámulnak egy talán kora tavaszi napon.

Méryt érdekelte mindez? Vagy jobban szeretett volna már Zoltánja karjaiban lenni, mert mint írja: „Ugye jó volna már Apátiban lenni!” Hova lett Zoltán, Méry, a kamerába bámuló tizenegy ember, és vajon elnyerték-e méltó büntetésüket Szolnokon azok, akik elsikkasztottak 90 ezer koronát? Ha a Kossuth utcai paloták mesélni tudnának, talán felidéznék a történteket.

Ragács Gyula több mint 110 éve készült felvétele legalább annyira érdekes, mint a képeslappá lett fotóra írt 1904-es üzenet. Amiből kiderül, hogy valakik 90 ezer koronát sikkaszottak.

Tekintetes Kelemen Zoltán úr, a ráckevei királyi járásbíróság munkatársa 1904. november 27-én Szolnokról kapott képeslapot. (Jegyezzük meg gyorsan, hogy a lapot előző nap adták postára!) Feladója, bizonyos Méry – ha jól olvasom a cirádás, ám gyönyörű írást – bizalmas viszonyban lehetett Zoltánnal, hiszen a képeslap képes oldalára írt soraiban nemcsak tegezi és ?kedves Zoltánomnak? szólítja a tekintetes urat, de bizony csókkal is búcsúzik tőle. Mi lehetett Kelemen Zoltán és a szabálytalan képeslap feladója között?

Mert ne felejtsük el, hogy Méry megszegett egy szabályt a képeslap feladásakor. A korabeli lapok ugyanis nem arra szolgáltak, hogy azon hosszas üzeneteket továbbítsanak, hanem csak arra, hogy jelezzék egymásnak az emberek, éppen merre járnak, hová érkeztek, netán ?like-olják? a helyet, ahová eljutottak. Voltak lapok, amelyekre rá is nyomtatták, hogy a szöveges üzenet továbbítása feláras. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a hölgyet 1904. november 26-án ez sem zavarta.

És nem nagyon bonyolódott bele a levéltitok boncolgatásába sem – ha egyáltalán hallott akkoriban ilyesmiről -, meg a személyiségi jogok, a titoktartási kötelezettség, esetleg a munkahelyi kapcsolatok kérdése sem nagyon foglalkoztatta. Viszont biztosak lehetünk abban, hogy fontosnak érezte Zoltánnak elmondani, amit tud. ?A kölcsönpénztárból hamis váltók alapján 90000 koronát vettek ki és elsikkasztották.? Nem kevés pénz volt ez a múlt század elején! Milyen jó lenne tudni, hogy melyik pénztárból és kik emelhették el ezt a szép summát, és vajon mire fordíthatták! A lap írója minden bizonnyal tudta, hiszen sorai így folytatódnak: ?Én a vizsgálóbizottsághoz lettem beosztva?.

Szóval Méry akár bírósági alkalmazott is lehetett, aki egy éppen folyamatban lévő ügyről, bizalmasan tájékoztatja, a vele minden bizonnyal bizalmas viszonyban lévő másik bírósági alkalmazottat. Szép história! Főleg, hogy a zavaros történet még bosszanthatta is a hölgyet, hiszen mielőtt csókkal búcsúzik ?Zoltánomtól?, odavet egy mondatot: ?Kicsi vagyok hozzá?.

Vajon Méry megnézte jobban Ragács Gyula felvételét, mielőtt a világos helyeket teleírta, vagy ügyet se vetett Szolnok palotasorára. Négy épület a Gorove utczában, azaz a mai Kossuth Lajos úton. Legtávolabb a mai Varga, előtte a bíróság még kétszintes épülete, majd egy üres telek, aztán a Mezőgazdasági Takarékpénztár gyönyörű szecessziós – mára elkeserítő állapotba került – háza, majd a sarkon túl egy másik, ma is álló palota. Az utca még poros, a fákat éppen csak elültették, viszont már van közvilágítás Szolnokon. Ragács Gyula masinájába gyerekek és felnőttek bámulnak egy talán kora tavaszi napon.

Méryt érdekelte mindez? Vagy jobban szeretett volna már Zoltánja karjaiban lenni, mert mint írja: ?Ugye jó volna már Apátiban lenni!? Hova lett Zoltán, Méry, a kamerába bámuló tizenegy ember, és vajon elnyerték-e méltó büntetésüket Szolnokon azok, akik elsikkasztottak 90 ezer koronát? Ha a Kossuth utcai paloták mesélni tudnának, talán felidéznék a történteket.

Ragács Gyula több mint 110 éve készült felvétele legalább annyira érdekes, mint a képeslappá lett fotóra írt 1904-es üzenet. Amiből kiderül, hogy valakik 90 ezer koronát sikkaszottak.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Százéves századik

Klasszikus kép a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Azokban az években készülhetett, amit a mából nézve a város aranykorának, a békeévek utolsó esztendőinek tekintünk. A Szapáry utca 1-től 7-ig egy kora tavaszi napon.

A szolnoki pálmafa

Mediterrán hangulatú fénykép készült valamikor a húszas évek végén a szolnoki Horthy Szabolcs tér sarkáról. Ahol ma Zounuk ispán evez, korábban Lenin tekintett a jövőben, előtte meg a szivarnak csúfolt obeliszk meredt az égnek, akkor épp egy apró pálmafa állt. A gróf Apponyi út torkolatával szemben.

Mikor repültek?

Mikor készülhetett ez a légi felvétel Szolnokról? Teszi fel a kérdést a blogSzolnok e képet beküldő olvasója. Kérdésére akkor tudunk körülbelüli választ adni, ha szépen végigjátsszuk, hogy már mi látható, és még mi nem látható az átalakuló belvárosban.

Kilenc férfi a Tiszán

Valahol a mai Verseghy-park alatt, a folyón leúsztatott hatalmas gerendákon, a Tiszára jellemző bőgőshajók előtt. Mögöttük az utolsó, fából ácsolt szolnoki Tisza-híd, jobbra pedig egy korabeli "photoshoppal" odavarázsolt gőzhajó. Talán Szigeti Henrik készítette ezt a fotót az 1900-as évek elején.