2025.12.1. (hétfő)

Mulatókert és nyári étterem

Mulatókert és nyári étterem

Dátum:

Tudom, hogy alig egy hónapja esett már itt néhány szó az egykori szolnoki vasútállomáson működő étteremről, de olykor felbukkannak képeslapok, amelyek felülírnak minden szerkesztői szándékot. Főleg, ha ilyen szép szó bukkan fel, mint a ?mulatókert?.

Tudom, hogy alig egy hónapja esett már itt néhány szó az egykori szolnoki vasútállomáson működő étteremről, de olykor felbukkannak képeslapok, amelyek felülírnak minden szerkesztői szándékot. Főleg, ha ilyen szép szó bukkan fel, mint a „mulatókert”.

Nézzék meg ezt az egy képeslapon közzétett két, nagyjából 1900 környékén készült fotót! Olvassák el a hozzájuk tartozó feliratokat, és zokogjanak! Sirassák azt a hihetetlen múltat, amit Szigeti Henrik udvari fényképész örökített meg Szolnokon, és bár – mint a lapon olvasható felirat figyelmeztet – „Utánzás tilos”, terjesszék! Hátha tényleg ismétli a történelem önmagát, és fogunk még valamikor mulatni és nyári délutánokat tölteni a szolnoki vasútállomáson működő nagyszerű étteremben.

A bal oldali képen Müller és Weszther vasúti nyári étterme látható, pontosabban a vasútállomáson egykor található étterem terasza. Vendégek éppen nincsenek a képen, ám ettől függetlenül is érezhetünk valamit a korabeli hangulatból. A jobb oldalon, az ablakok előtt a söntés, a sörcsap, ami mögött ingujjra vetkőzve, mint egy harcba induló katona feszít a csapos. Mellette, az oszlopoknál és a távolban négy elegáns – talán szmokingot viselő, de mindenesetre zakót és nyakkendőt is hordó – pincér, akik szerintem fejből sorolták a napi választékot, ajánlottak és lebeszéltek, sőt sokakat ismerősként köszöntöttek. A csípőre tett kézzel álló úr pedig a főpincér lehetett, akinél a kedves vendégek fizethettek. A féltető alatt majolika kövezet, az asztalok fölött platánfa árnyéka.

Az ember szíve belesajdul, hogy valaha ilyen fehérabroszos, főpincéres étterem is működhetett a szolnoki vasútállomáson.

Persze, mondhatják sokan, hiszen volt fizetőképes kereslet. Amire azt kell felelnem, hogy valóban.

Nézzenek csak a másik – a képeslapon jobb oldali – képre! Ez ugyancsak Müller és Weszther urak vendéglátóipari-egységét ábrázolja, a csodálatos nevű vasúti mulatókertet. Nem lehetett véletlen a név, hiszen a kép bal felső sarkában cigánybandát vélek felfedezni. A kert pedig dugig tele. Egyetlen üres asztalt sem látunk. A hölgyek elegánsak – nézzék a kalapkölteményeiket -, az urak általában zakóban és kalapban. Mert akkoriban sem számíthatott mindennaposnak a vendéglőbe járás, még a vasúti mulató kert felkeresése sem, így megadták a módját. Igaz, bő száz esztendeje nem a tévé, a net, a mobil és a bevásárlóközpontok jelentették a hétvégi szórakozást, a találkozás és beszélgetés lehetőségét.

Tudom, jelen pillanatban a szolnoki állomásra hasonló éttermet és mulató kertet vizionálni legalább annyira reális vágy, mint bízni az időgép feltalálásában, amivel első utam e képek születésének idejére repítene, hogy a két hely konyháját is kipróbálhassam.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Zsuzsika és Panni Szolnokon

Tiszakécskéről érkezhetett Szolnokra Zsuzsika és Panni, akik a Szapáry utca akkori elejét mutató képeslapon tudatták az otthoniakkal, hogy mindketten jól vannak. Ennek köszönhető, hogy ez az 1932 és 1942 között készült fotó "nagyobb" méretben, és nemcsak mozaikon maradt fenn.

Ez a dal lett a végső?

Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

Mesetél Szolnokon

Szerintem csak az 1986-ban felújított technika házát akarta lefotózni Danka István 1987. január 14-én. Képe azonban óhatatlanul megörökítette annak a többnapos havazásnak a következményeit, amely akkor foglyul ejtette az országot, később pedig "mesetél" néven rögzült a közös emlékezetben.

Három templom a park felől

Az ehhez a szolnoki laphoz használt fotó 1914 és 1937 között bármikor készülhetett volna, ám nekem van egy olyan érzésem, hogy 1934-es vagy legfeljebb 1935-ös a felvétel. Amit, bár a református templom felirattal láttak el, gyönyörűen mutatja mindhárom nagy templomunkat, amelyek akkoriban a szolnokiak toleranciáját és a békés együttélést hirdették.