2025.08.27. (szerda)

Várkonyi téri bátrak

Várkonyi téri bátrak

Dátum:

Ma már senki sem merne a Várkonyi téren úgy átsétálni az úton, ahogy az a két ember teszi ennek a fekete-fehér képeslapnak a közepén. Pár évvel később egy színes képen hasonló történik. Sokat változott négy évtized alatt a tér forgalma (is).

Ma már senki sem merne a Várkonyi téren úgy átsétálni az úton, ahogy az a két ember teszi ennek a fekete-fehér képeslapnak a közepén. Pár évvel később egy színes képen hasonló történik. Sokat változott négy évtized alatt a tér forgalma (is).

Egyszer már siránkoztam amiatt, hogy míg a világháború előtt készült képeslapokon szerepelnek évszámok, a szocialista időkben leszoktak erről a gyártók. Így csak egy apró részlet árulja el, hogy a hetvenes évek első felében készült három képeslap közül melyik született előbb.

Elsőre azt gondoltam, hogy a két színes fotó az idősebb, hiszen ezeken alig látszik néhány tévéantenna a négyemeletes házak tetején, míg a fekete-fehér képen már ott az antennaerdő. Márpedig, amikor átadták ezeket a házakat, kábeltévé még nem létezett – az majd jó másfél-két évtizeddel később jelenik meg -, tévé azonban már minden lakásban volt, de csak saját antennával lehetett elfogadható képminőséget produkálni. Ám, ha jobban megnézzük a három lap jobb alsó sarkát, akkor rájöhetünk, hogy az antennák félrevezetőek. A négyemeletes házak között lévő garázssor árulja el ugyanis, hogy a színes fotók készültek később, hiszen a fekete-fehér képen ez még nem látható. És ezt az időbeliséget látszanak alátámasztani egyébként a növények és a már eltűnt játszótér is.

A két színes lapról azt gondolom, hogy ugyanazon a napon készültek. Bár ezeket is a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalt jelentette meg, szerepel rajtuk a fotós neve, tehát tudjuk, hogy Tulok Ferenc munkái. A különbség csak abban van, hogy más helyről készültek. Ami azonban egyformává és érdekessé teszi őket, az két dolog. Az egyik, hogy itt még hiányzik a 18 emeletes alól a szolgáltatóház, ami az egyik irányban ma a Ságvári körúti házakhoz kapcsolja a tömböt. A másik, pedig hogy bár ?tájképnek? készültek a fotók, mind a kettőre kerültek emberek.

Azon a lapon, amelynek bal alsó sarkába egy Trabant 601-es orra lóg be, a Várkonyi tér kellős közepén két hölgy grasszál át a kereszteződésen. A szép nyári napon az egyik kerékpárt tol, a másik meg mintha szatyrot cipelne. A mából nézve bátor emberek. Ahogy a fekete-fehér lap közepén sétáló két úr is, akik nyugodtan ballagnak a tér közepe felé. Ki merne ma itt ugyanígy átkelni?

A forgalom megnövekedéséért azonban nem kizárólag az autók számának a változása a felelős. Hanem a környék közlekedési rendjének a gyökeres megváltozása is. Biztosak lehetünk ugyanis abban, hogy e képek készültekor a mai Szolnok ispán körút még nem lehetett teljesen kész, és a Zagyva-parti házakat sem adták át, így abból az irányból kevésbé volt forgalom. Ahogy a Szántó körút felől se nagyon érkezett még senki a térre, hiszen annak a Pozsonyi út felé eső folytatása a hetvenes évek első felében még nem épült ki, ráadásul a Széchenyi lakótelep is csak tervekben létezett ekkor.

Ez magyarázhatja, hogy az új lakásokba költözők pár évig még bátran mászkáltak az út közepén. És bringázni is nyugodtan le lehetett engedni a gyerekeket, ahogy a második színes lap jobb szélén láthatjuk. Gyönyörű jelenet! Talán csak az eredeti lapon vehető ki, hogy az a szőke kisfiú egy 28-as, tehát felnőtt, férfi – azaz középen vázas – kerékpárral teker. Úgy, hogy a jobb lábát a váz alatt dugta át. Akinek volt szerencséje ilyen módon a nagyapja vagy az apukája bringáját hajtani, az pontosan tudja: ehhez is bátorság kellett. És ezt akár az a szőke kissrác is igazolhatná, aki ma már ötvenfelé járhat. Vajon még a Várkonyin vagy valahol máshol?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lipcsei képeslap Szolnokról

Ebben a képeslapban nem az a legérdekesebb, hogy a Verseghy gimi és az előtte lévő ?park? 110 évvel ezelőtti állapotát őrzi. Inkább az, hogy egy nagy nemzetközi cég a XX. század elején fontosnak érezte kínálatába egy (?) szolnoki képeslapot is felvenni. De vajon miért a gimit tartotta megörökítendőnek?

Ugyanaz harmadszor

Miért adta el Gorove utcai üzletét Mautner Arnold Halmi Miksának az előző század első évtizedében? Vajon csak egy fényképezőmasina lehetett az oka annak, hogy legalább ötven ember verődött össze a Szolnok főterébe torkolló utcán? A képeslapra írt szövege sem kevésbé talányos.

A rövidéletű Tisza-híd

Igazságtalan egyszerűen kijelenteni, hogy ez volt az eddigi legrondább Tisza-híd Szolnokon. Hiszen illik hozzátenni, hogy ezt ideiglenes átkelőnek szánták, ám így is 16 évig szolgálta a várost, és a lassan élénkülő közúti közlekedést.

Hol a kocsis?

Az egykori Magyar Rendőr című belügyminisztériumi kiadású lap képarchívumának jelentős része felkerült a Fortepan.hu oldalra, amelyek között néhány szolnoki vonatkozású fotót is találhatunk. Ezen az 1955-re datált képen a Kossuth tér látható, és számunkra talán nem a rendőr a legérdekesebb rajta.