2025.11.30. (vasárnap)

Elszállt, de maradt

Elszállt, de maradt

Dátum:

Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).

Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).

Ezt a képeslapot 1978 nyarán adták fel Szolnokon, és a két sorból valamint a címzésből úgy tűnik, hogy egy itt nyaraló kislány küldte haza, mezőtúri barátnőjének. Sajnos sem az írott szöveg, sem a képeslap hátoldalára rányomott információk nem árulnak el ennél többet a levelezőről vagy a fotóról. (Bezzeg az ötven-hatvan évvel korábbi lapok!) Viszont, talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ez a képeslap – ami viszonylag nagy példányszámban kerülhetett forgalomba – néhány évvel a feladása előtt készült.

Persze, lehet, hogy tévedek, hiszen a Hotel Pelikánon kívül alig látszik más a fotón. A datálást így csak a kép jobb oldalán, a mai Hild téren álló fa segítheti. Szerintem az az 1979-ben átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (ma ANKK) építésének kezdetén tűnt el onnan, azaz nagyjából 1976-77 körül. Ám még ennél is pár évvel korábban szanálhatták a bal oldali betonlejtő alatt kikandikáló, sejtésem szerint a valamikor Jászkürt utca 4. szám alatti házat. Így a magam részéről azt saccolom, hogy az ehhez a képeslaphoz használt fotónak legalább 1974 vagy 1975 nyarán kellett készülni.

Körülbelül a Hotel Pelikán fénykorának kezdetén. Ami a hetvenes évek elejére esik, és nagyjából másfél évtizedig tartott. Addig, amíg a Szovjetunió kiváltságos turistái itt élvezhették a relatív Nyugat hívságait. Amíg a környékbeli szövetkezetek itt rendezték zárszámadásaikat, a különböző szervezeteke báljaikat, és sok ifjú pár a Tisza Szálló alternatívájaként sok lagzit is ide hozott. Nem tudom, milyen kihasználtsággal működhetett ez a szálloda, de hogy a nagyjából 120 szobát 240 vendég soha nem tölthette meg, az szinte biztos.

Amint az is, hogy ennek a betontömbnek esett áldozatul a Szapáry úti Nemzeti Szálló, hogy immár lassan húsz éve két üresen álló hotelünk legyen.

El nem tudom képzelni, mi lesz az egykori Hotel Pelikán a sorsa. (Aminek legmaradandóbb értéke talán az egykori logója!) Konferenciaterem, fürdőkomplexum nélkül egy ekkora szálloda életképtelen. Üzleteket nem lehet benne nyitni, lakásoknak alkalmatlan, kollégium meg akkor lehetne belőle, ha lenne elég diák a szolnoki főiskolán. Lebontani pedig talán többe kerülne, mint évtizedeken keresztül üresen nézegetni. Persze ha belegondolok, még mindig jobban jártunk, mint a pécsiek, Európa legmagasabb lakatlan lakóházával, ami szintén hosszú évek óta magasodik a városuk fölé.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Üdvözlet Kádár cukrászdájából

Nem az a Kádár, hiszen amikor ezek a fotók készültek, még meg sem született. Ez a Kádár a szolnoki Kádár, akinek a nevéhez a város első modern cukrászdája és kávéháza köthető. Kádár Kálmánról és a Szapáry utcai "intézményéről" van szó, aminek épülete 1910 körül kapta meg mai formáját.

A festmény párja

Ez a fotó biztos, hogy 1970 után, de 1974 előtt készült, és az is valószínű, hogy készítője a Várkonyi téri 18 emeletes valamelyik magasan lévő erkélyéről exponált. A fotós ezzel megörökítette a Móra Ferenc úti lakótelep születését, és a régi Szolnok egy darabjának elmúlását.

A XVII-es AFIT 1981-ben

Hatvan évvel ezelőtt határozták el a felépítését, ötvenöt éve meg is nyílt az Alföld legnagyobb autójavító műhelye a szolnoki Százados úton. Nemrégiben néhány 1981-es, Bojár Sándor fotó felkerült róla a Fortepan-ra. Szóval két oka is van, hogy felelevenítsük a szolnoki AFIT-ot.

Sóvárgó lélek a Zagyva-parton

Szolnoknak nem sikerült Lajos szívébe lopnia magát, akinek valamilyen oknál fogva 28 napot kellett városunkban töltenie. Ám már a hatodik napon megállapította a szolnokiakról, hogy hidegek és fagyosak. A Csontos Milka úrleánynak választott képeslapon sem a legjobb arcát mutathatja a város.