2025.12.1. (hétfő)

Lecsúszó képeslap

Lecsúszó képeslap

Dátum:

Nem teszem fel a régi képeslapok kapcsán előforduló kérdéseimet, hogy mikor és hol készülhetett a mellékelt fotó. Inkább egy halom, általam használt sztereotípiával kezdem ennek a húsz-huszonöt éves, a Tiszaligeti Strandot mutató lapnak a bemutatását.

Nem teszem fel a régi képeslapok kapcsán előforduló kérdéseimet, hogy mikor és hol készülhetett a mellékelt fotó. Inkább egy halom, általam használt sztereotípiával kezdem ennek a húsz-huszonöt éves, a Tiszaligeti Strandot mutató lapnak a bemutatását.

Az első – amivel visszautalok az előző héten bemutatott, a Skálát ábrázoló lapra -, hogy a vacak minőségű képeslapok ideje akkor jött el, amikor megszűnt a mindenféle központi irányítás. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy a központosítás jó volt. Hanem, hogy a szabadság nem mindig jár együtt a minőség megjelenésével. Sőt! Ez a szolnoki képeslap például egy családi albumba való, közepes minőségű fotóból, irtózatosan rossz papírra, gyenge nyomdai kivitelben készült. És kerülhetett forgalomba.

Talán ebből következik a második, általam már mantrázott tétel is. Nem kizárt, hogy a hirtelen gyatra minőségűvé váló képeslapok kezdték elriasztani az embereket az anzikszok küldésétől. Ez pedig fokozatosan hozzájárulhatott – még a világháló megjelenése előtt – a képeslapok eltűnéséhez, és így a képes üdvözlet küldése kiment a divatból. Ezért is lehet, hogy ennek a képeslapnak a hátulja üres – ahogy sok nyolcvanas-kilencvenes években kiadott lapé is -, így legnagyobb bánatomra nem merenghetek a küldő és a címzett kapcsolatán, vagy a szövegben rejtőzködő történeteken.

A harmadik, amit nem tudok kihagyni, hogy kis túlzással, de ez a lap is szinte bárhol készülhetett volna. Avagy, más olvasatban: nagyon helyi szeműnek kell lenni ahhoz, hogy csak a képről be tudjuk azonosítani az ábrázol helyet. Azaz Szolnok szépségének vagy különlegességének a közvetítéséhez a felhasznált fotó nem sokat tesz hozzá. És ez a tendencia – ne szépítsük – a hatvanas-hetvenes években kezdett felerősödni, amikor a képeslapok nem az adott város egyedi, jellegzetes szépségeit akarták megmutatni, hanem a fejlődés során elért sikereit. Nekünk már van vasbeton szállodánk, toronyházunk, a Középület Tervező Vállalat által egyenre álmodott iskolánk. A nyolcvanas évek végén meg már vízi csúszdánk is.

Amiről persze el kell mondanom, hogy valamikor a nyolcvanas évek második felében maga volt a csoda. Nem emlékszem, hogy a Tiszaligeti Strand e képen is látható első, kék csúszdáját pontosan mikor állították fel, nekem 1987-88 rémlik. Az biztos, hogy akkoriban jártunk Miskolcon, ahol a helyi strandot csak azért kerestük fel, mert ott már volt ilyen hatalmas csúszda. És bár majdnem megfagytunk, de nem lehetett kihagyni, hogy a belépőn túl 20 forintot – az akkor elég sok pénz volt, 2-3 napi tízóraim ára – fizessünk egyetlen csúszásért. Ami elsőre nem volt túl felemelő élmény, másodikra meg nem volt pénzünk. Úgyhogy a Tiszaligetben felállított, és emlékeim szerint a belépés után ingyenesen használható csúszda elképesztően nagydolognak számított. Bár, ma már nem értem, hogy ebben a felmászok, lecsúszok, szemem-orrom-szám tele lesz vízzel dologban mi a jó, volt egy nyár, amikor fél napokat töltöttünk ezzel.

Mint ezen a képeslapon is kivehető, ezzel a haverokkal nem voltunk egyedül. Mint látható, nemcsak az indulási ponton, de előtte a lépcsőn is hosszú sor áll a csúszás lehetőségéért.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnokon nyaraló üzenete

Lehet, hogy a Tisza szállóban töltött pár kellemes napot e képeslap írója, aki Budapesten maradt ismerősének címezte a szolnoki Faragó könyv és papíráruház kiadásában megjelent anzikszot. Nemcsak a szálló és gyógyfürdő látható ezen a képen, hanem Szolnok egyik első benzinkutja is.

Séta a Netfeld-palota előtt

A Róth Dezső szolnoki papírkereskedő megbízásából készült kép fotósa nagyjából a mai Boldog Sándor István és Baross utcák kereszteződésétől dolgozott. Célja egyértelműen az volt, hogy lencséjével befogja az egész Nerfeld-palotát, ami nem sokkal előbb készülhetett el. Szolnok 1930 körül.

Amikor 10 éves volt a Skála

Nem tudom, a kortársak miként emlékeznek, de számomra nagy elégtételt jelentett, amikor Szolnokon is megnyílt Skála áruház. Ehhez persze kellett az az elsöprő reklámkampány, amit a Demján vezette cég akkoriban prezentált. Az áruház fénye még tíz évvel később is ?ragyogott?.

Főutcánk kétszer 1980 körül

A Kossuth utca végét megörökítő fotó bal oldalán még látható a mai Árkád helyén álló két ház, azaz a Centrum-sarok épületei. Leginkább ez igazolja, hogy 1980 kora nyarán készülhetett az a két felvétel, amelyek Dombi Gábornak köszönhetően egy fotóalbumban került vissza Szolnokra.