– Három főszerep egyetlen évadban. Beérett vagy az elmúlt évadok teljesítményét honorálja a színházvezetés?

– Erre kérdésre a vezetőség tudna pontos választ adni. Azt hiszem, nagyon sok tényezőn múlik, hogy kire milyen szerepet bíznak. Harmadik éve vagyok tagja a Szigligeti Színháznak. Az első évadban Júlia mellett két kisebb karakterszerepet játszhattam. Tavaly öt darabban kaptam szerepet, zenés műfajban is kipróbálhattam magam. Idén a Tanítónő után még két bemutatóm lesz. Mindegyikért nagyon hálás vagyok.

– Ha jól tudom, oroszlányi. Hogy került Szolnokra?

– Igen, Oroszlányon születtem és ott nőttem fel, 18 éves koromban Budapestre költöztem, ahol nagyon sok új benyomás ért. Minden nap színházba jártam, rengeteg előadást láttam, jót is, rosszat is, amikből sokat tanultam. Az Új Színház stúdióját végeztem el. Nagyon szép emlékeim vannak azokról az évekről. A Rómeó és Júlia meghallgatására jöttem Szolnokra 2008-ban,. Akkor leszerződtettek, és azóta itt élek.

– Mit adhat egy vidéki színház egy pályája elején lévő színésznőnek?

– Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a pályánk elején egy vidéki színház a legideálisabb, ahol nagyon színes a repertoár. Ez lehetőséget adhat arra, hogy különböző műfajú darabokban játszunk.

– Nem hiányzik a főiskola?

– Többször jelentkeztem a Színművészeti Egyetemre, és többször a harmadik rostáig jutottam, de nem vettek fel. Ma már nem bánom. Hálás vagyok az Új Színházban eltöltött évekért, tapasztalatokért. Ideálisan kis létszámú osztályunk volt, mindenkire oda tudtak figyelni a tanáraink. Nyolc teljesen különböző egyéniségre, akik ugyanarra vágytak. Nagyon lelkesek voltunk, minden időnket együtt töltöttük, gyakorlatilag a színházban éltünk. Emellett a repertoáron lévő darabokban is játszhattam. Ma a Szigligeti Színháznak tartozom köszönettel, hogy tagja lehetek, és hogy a szerepeim által tanulhatok.

– Két, embert próbáló darabban már játszik. Hogy tud ezek mellett egy harmadik, szintén sok szöveggel járó szerepre készülni?

– Megpróbálok mindig az adott feladatomra koncentrálni. Bizonyos szempontból a főszerep könnyebb, hiszen szinte végig színpadon lehetek, így ?sodornak? az események. Előadás előtt szükségem van legalább egy órára, hogy fel tudjak készülni a kezdésre. Lesz olyan is, amikor egymás után fogom játszani Irmát Az üvegcipőben és Annát a Hajnalban, délben, este című darabban, ami azért izgalmasnak ígérkezik. De rugalmasnak kell lenni.

– Hogy készül egy-egy szerepre? Mondjuk A tanítónő főszerepére?

– Mivel ez a darab 1908-ban íródott, utánajártam, hogy éltek akkor az emberek, hogy működött egy falusi iskola, ahol Tóth Flóra taníthatott. Akkoriban úgynevezett általános tanítók tanítottak vegyes korú osztályokat. Vagyis minden tantárgyat ugyanaz a tanító oktatott a mezőgazdasági tanoktól kezdve, a kötésig, számtant, algebrát, alkotmánytant, hittant, írást, olvasást. Ahogy Flóra mondja a darabban: az életre nevelték a gyermekeket. Meg kellett tanulnom vezényelni az énekóra miatt, és jelbeszédet is egy kicsit, mert Flóra vizsgázott süket-néma oktatásból.

– És a rengeteg szöveg?

– Az első lépés mindenképpen az, hogy maximálisan érteni kell, miről szól a darab, milyen korban játszódik, kik a szereplők. Ezután nem jelent nehézséget a szövegtanulás, a próbák alatt az hamar rögzül. A súgó is sokat segít, olykor próba után leülünk, és együtt tanulunk. Akkor tudok igazán próbálni, ha a szövegen már nem kell gondolkodnom, így a szituációra tudok figyelni.

– Vannak szakmai álmai?

– Szerepálmaim nincsenek, olyan sok szép szerep van. Mindegyiket más miatt lehet öröm játszani. Szakmai álmaim? Nehéz kérdés… Áldás, ha egyezik a néző, a színész és a rendező ízlése, ha a nézőknek élményt ad az előadás, amiben a színésznek játszani szintén élmény. Ez közös ünnep. Sok ilyen ünnepnek szeretnék a részese lenni.

(A címlapon Molnár Nikolett a Hajnalban, délben, este című darabban, a felső kép az Üvegcipő, az alsó pedig A tanítónő előadásán készült. A fotókat Csabai István készítette.)