2025.08.27. (szerda)

Száz éve a Szapáry vége

Száz éve a Szapáry vége

Dátum:

A Szapáry út végén pózoló fehér ruhás hölgyet valamikor száz évvel ezelőtt fotózhatták le az utca közepén állva. A kép igazi érdekessége azonban nem ő, hanem azok az évszázados képeslapon megörökített házak, amelyek egy kivételével a mai napig állnak.

A Szapáry út végén pózoló fehér ruhás hölgyet valamikor száz évvel ezelőtt fotózhatták le az utca közepén állva. A kép igazi érdekessége azonban nem ő, hanem azok az évszázados képeslapon megörökített házak, amelyek egy kivételével a mai napig állnak.

A festett képeslap bal szélén álló, vörös festésű házban ma a Stock Pub 1927 nevű szórakozóhely üzemel, és úgy tűnik, száz év alatt sem sokat változott az épület külleme. Hogy pontosan mikor épült, nem tudom, csak azt biztos, hogy a képeslap 1917-es megjelenése előtt.

Mellette, a Sóház utca sarkán egy jóval szerényebb, pince nélküli házat látunk, amelynek a helyén ma egy, a hatvanas években felhúzott, emeletes kockaház áll. Más képeslapok alapján úgy gondolom, hogy az itt látható pici sarki házikó már az előző századfordulón is megvolt, és minden bizonnyal a Zsinagóga 1899-es átadása előtt is állt már. Hogy mikor tűnt el, nem tudom. A Papp-szanatóriumot szemből ábrázoló, 1930-as képeslapok alapján úgy tippelném, hogy annak építésekor bonthatták le. Hogy aztán a szanatórium tulajdonosának és funkciójának változásával együtt, két-három évtizeddel később a ma is ott látható bérházak kerüljenek a kert helyére.

A képeslap középpontjában a Barta palota áll. Eddig számomra nem derült ki, hogy ki is volt az a bizonyos Barta, akiről a nevét kapta, illetve, az sem, hogy pontosan mikor épült ez az egyébként tetszetős bárház. Ugyancsak más képeslapok alapján vagyok biztos abban, hogy 1899 után és 1914 előtt kellett felépülnie, hiszen vannak olyan, a Zsinagógát már készen ábrázoló lapok, amelyekről még hiányzik, illetve látható olyan lapokon, amelyeken a közeli Polgári Leányiskola még nincs rajta. Az azonban biztos, hogy építtetője a Szapáry út és a környék fejlődésére számíthatott, ha a bérházát nem a Kossuth út környékére, vagy az utca felsőbb részére építette.

Személyes emlékek csak annyiban fűznek ehhez az épülethez, hogy a nyolcvanas évek végén mindig fájt a szívem a város egyik leglepusztultabb palotájáért, amit később valakiknek sikerült igényesen megmenteni. Az épületről annyi legenda kering még, hogy az ötvenes években ÁVH iskola működött benne.

Mögötte ugyancsak áll már az a kétszintes épület, amely ma sárgára festve a Tiszai hajósok terének legrosszabb állapotban lévő háza. Illetve szintén látható ezen az 1917-es képeslapon a tér legöregebb épülete is, amelyben ma két étterem üzemel.

Hogy a hölgyet ki és miért állította a Szapáry út közepére, nem tudjuk. Mindenesetre fehér cipőjének és hosszú szoknyájának nem tehetett jót a láthatóan poros út.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Túlélő képeslap

Viszonylag nagy példányszámban készülhetett ez a képeslap, ha a kiadása után minimum hét évvel még kapni lehetett. Ezt a példányt 1915 nyarán küldték Szolnokról Pestre, közel hét évvel az ácsolt Tisza-híd pusztulása után.

Nem az és nem akkor

A zseniális Fortepan oldal szerint ez a kép 1971-ben készült, és a Pelikán szálló építkezését mutatja. Szolnokiként ránézve egyértelmű, hogy a két információból egyik sem állja meg a helyét. Viszont a javítás közben más érdekességeket is felfedezhetünk ezen a lassan félévszázados fotón.

Gyors behívás, új templom

Úgy tűnik, a második világháborúban is sok katona küldött egy-egy gyors üzenetet Szolnokról, a város valamelyik részletét ábrázoló képeslapon. Az akkor éppen hétéves újvárosi, más néven Szentlélek templom fotóját Pál Berta kisasszony kapta Rákosligeten 1944. július elején.

Család a Tisza-híd alatt

Sok szempontból különös ez az 1916-ban kiadott, de csak egy évvel később feladott képeslap. Természetesen nem színes, csak festett, igaz ettől úgy néz ki, mint egy naiv festmény. Aminek akár azt a címet is adhatnánk, hogy "Gazban sétáló család a híd alatt".