Ezt a rettenetes minőségű képeslapot 1928. augusztus 1-jén küldték Szolnokról Jászdózsára. A hátuljára írt szöveg alapján – a csók szó négyszer szerepel benne – persze teljesen mindegy lehetett, hogy mit ábrázolt, mikor készült és milyen minőségű az anziksz.
Hogy ez a viszonylag nagy mennyiségben készült – sokszor felbukkanó – képeslaphoz használt fotót nem a húszas években készítették, arra nemcsak a minősége, de a Verseghy Gimnázium előtti tér állapota is bizonyíték. Ugyanis a város első középiskolájának főbejáratával szembeni terület a húszas évek végén már nem volt ilyen sivár, mint ahogy e fotó alapján gondolhatnánk. A környéket ugyanis a Tisza szálló 1926-os építését követően rendezték, így az akkori Horthy Szabolcs park már alapvetően gondozott képet mutathatott. Sőt, azt gondolom, hogy erről a környékről már a tízes években sem lehetett volna ilyen fotót készíteni.
A képeslapokon lévő feliratok – ahogy az a múlt heti Album cikkből is kiderült – olykor kevesebb támpontot adnak egy fotó korának a megállapításához, mint egy bélyegző. Ám ebben az esetben talán elfogadhatjuk: a képeslap szövege – Szolnok, Főgimnázium – is arra utal, hogy maga az anziksz jóval előbb készült, mint feladták. A Főgimnáziumunk ugyanis 1922 óta viseli a szolnoki születésű költő nevét. És, ha jól látom, ebben az esetben nemcsak a képeslap felirata, de még az épület homlokzatán lévő szöveg is Főgimnáziumként azonosítja az épületet.
Elsőre egyébként azt gondoltam, hogy a Vasúti Levelezőlapárusítás által forgalomba hozott képeslap fotója a gimnázium épületének 1888-as átadása után nem sokkal készült. Ám, ha jobban megnézzük a fotót, van rajta három részlet, amelyek miatt azt kell mondanom, hogy a fotó legalább tíz évvel későbbi. Ezek pedig a három teljesen különböző villanyoszlop. Az elsőt a Magyar utcai szárny sarkánál, a másodikat a bejárattól balra, a harmadikat pedig szinte a bejárat mellett lehet felfedezni. Mivel Szolnok villamosítása csak 1896-ban indult meg, valószínű, hogy ezek az oszlopok csak néhány évvel később kerültek az iskola elé. Amiatt pedig, hogy a színház irányába nincs folytatásuk – ráadásul akkor még a színház első épülete sem állt -, feltételezhetjük, hogy ezek az oszlopok kifejezetten az iskolába hozták az áramot. Hogy miért különbözik mind a három, azt persze nehéz megmagyarázni.
Szóval, ha tippelni kellene, azt mondanám, hogy ez a fotó az 1900-as évek első évtizedében készült, és talán az első világháború ínséges éveiben lett belőle képeslap. Amire akkor viszonylag nagyobb mennyiségben volt szükség, így sokat nyomhattak belőle. Ahogy pedig a háború és a forradalmak elmúltak, maradt egy halom lap, amit azonban mégsem lehetett kidobni. És úgy tűnik, simán el lehetett adni azoknak, akiknek nem a képes oldal volt a legfontosabb.
Hanem az, hogy egy Jászdózsán élő úrleánnyal – a ceruzával írt név sajnos teljesen olvashatatlan – tudatni lehessen: a fiatalember egy „jó erős gyakorlat befejezése után jó kimerülve” is sok-sok csókot küld és „csókkal gondol” a hölgyre.
