Hajókatasztrófa a Zagyván? Fotó, festett fotó vagy inkább festmény? Romantikus képeslap egy évszázaddal ezelőttről, amikor talán kevésbé csodálkoztak azon a szolnokiak, ha egy itteni férfi esetleg a tengerészetnél egy hadihajón szolgált.
Ezt a színes képeslapot 1915-ben jelentette meg a szolnoki Gettler József hírlapelőfizetési irodája – akkoriban még ilyenre is szükség volt -, és 1916. szeptember 11-én adták postára a városban. A felhasznált képet nézegetve azonban nagyon gyanús, hogy nem egy eredeti fotóval van dolgunk, hanem inkább több kép montírozásával készített, romantikus, már-már művészi alkotást nézegethetünk.
Nekem ugyanis az az érzésem, hogy ezen a képeslapon a Művésztelep házai és az épített vártorony túlságosan messze vannak a Damjanich-szobortól. Ráadásul, ha megpróbálnánk a Zagyva túlpartjáról így befogni a torony maradékát és az emlékművet, akkor a szobrot nem ilyen szögben látnánk. Tehát szerintem az történhetett, hogy a kiadó feltétlenül egy képre akarta tenni ezt a két elemet, de csak valamiféle trükkel tudta megoldani. Hogy nem valódi fotóról van szó, azt egyébként egy hiányzó elem is bizonyítja. Ha ugyanis lehetne ilyen szögből fotózni a Művésztelepet és környékét, akkor már 1915-ben is látszania kellene a vártemplomnak. Valahol a kép jobb oldalán.
Ugyancsak a montírozásra utal a kép előterében, nagyjából a folyó közepén elsüllyedt hajó, aminek a vízből kiálló vége egy Szolnok jellegzetességének számító bőgőhajóra emlékeztet. Azt nem vitatom, hogy a Zagyván is felbukkanhattak ilyen hajók, de itt valahogy a méretek nem stimmelnek. Ráadásul, ha jobban megnézzük a folyóban tükröződő partszakaszt, és a vízből kiálló hajóorr tükörképének a hiányát, akkor már tényleg azt kell mondanunk, hogy ez a kép egy ügyes trükk. Egy lassan száz évvel ezelőtt, szerintem nem kis munkával, legalább három kép összevágásával született ez a festett képeslap.
Aminek legalább annyira érdekes a hátlapja is, mint a képes oldala. Gyönyörű – igaz, ma már szinte olvashatatlan -, cirkalmas betűkkel írta valaki 1916. szeptember 10-én a barátjának. És nem máshová küldte, mint Pola-ba, azaz a mai Horvátország területén lévő, Isztria-félszigeten található Pulába. Ahol az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének a fő bázisa működött. Így ott állomásozott az SMS Tegetthoff nevű csatahajó is, ahová ezt a képeslapot címezték. Mivel a feladó által írt rövid szövegben szénről és kihajózásról is szó esik, a magam részéről azt gondolom, hogy egy a hadiflottához besorozott szolnoki katona képeslapjáról lehet szó. Aki hazaérvén – „kihajózom” – pár sort küldhetett a pulai kikötőben maradt bajtársának.
Nem tudom, hogy hajós körökben rossz ómennek számít-e elsüllyedt hajót ábrázoló képeslapot küldözgetni, mindenesetre megnyugtatok mindenkit, hogy az SMS Tegetthoff nem szenvedett komolyabb sérülést a háborúban. A békeszerződések után Olaszországhoz került, ahol 12 évvel a vízrebocsátása után, 1925-ben egyszerűen feldarabolták. Amiről remélem, a két bajtárs is tudomást szerzett még, és talán valamelyik szolnoki kisvendéglőben nosztalgiáztak könnyes szemmel azokról a daliás időkről, amikor az alföldi fiúk akár haditengerészek is lehettek.
