Jövőre lesz negyven éves az a három gyerek, akik a város alapításának 900 éves jubileuma óta szemlélik a Dr. Sebestyén Gyula körút és a Városmajor – 1990-ig Vörös Csillag – út kereszteződését. A kis szobor beleolvad a környezetébe, talán fel se tűnne, ha a puha mészkő elfogyna.
A talapzatával együtt körülbelül egy méter magas műalkotás a nagy forgalmú kereszteződés mellett lévő üres placcon, nagyjából az ABC sarkával egyvonalban áll. Nincs rajta semmiféle felirat, így az internet elterjedéséig csak azok tudhatták a címét és az alkotója nevét, akik vagy ott voltak a felállításánál, avagy valami régi, Szolnokról szóló könyvben rábukkantak ezekre az információkra. Én is így találkoztam először Nagy Sándor Gyermekek című alkotásának adataival, ami alapján már össze lehetett gereblyézni némi információt a netről.
Az biztos, hogy a szobrot az addigra már befutott, 1955-től köztéri alkotásokkal jelentkező művésztől, Szolnok alapításának 900 éves jubileumára rendelték. Konkrét bizonyítékom nincs rá, de fogadni mernék, hogy nem a korabeli városvezetők művészetpártolásának köszönhetően. Sokkal inkább az akkori előírások okán, amely a nagyobb építkezések beruházóit arra kötelezte, hogy a teljes költségvetés egy kis töredékéért kortárs műalkotást rendeljenek. Feltételezésem szerint 1975-ig akkora összegű beruházás valósult meg Szolnokon, hogy a kötelező művészetpártolásra is futotta még, így az akkori Vosztok városrészhez is került egy szobor.
Hogy miért éppen ide, azt nehezen tudom megmagyarázni. A mai Városmajor útnak a szobortól belátható túloldala ugyanis az egyik szolnoki, szovjet laktanya kerítése volt. A tér második oldalán, a Sebestyén körút túloldalán a tüdőkórház áll, a harmadikon egy akkor már legalább húszéves lakóház, a negyediken pedig az ABC. Szóval gyerek tematikát nehéz felfedezni a környéken. Azon viszont nem lennék meglepődve, ha annak idején valami távlati cél miatt került volna a mai füves placc közepére a szobor. Lehet, hogy játszóteret, rendezett közparkot, avagy teret akartak itt kialakítani, csak éppen 1975 után elfogyott az ilyesmire fordítható pénz, illetve ami volt, azt a város más részein kellett elkölteni.
A háromszögben egymásnak háttal álló, egymásba kapaszkodó gyerekek kapcsán érdemes az 1923-as születésű szobrászról is néhány szót szólni. Nemcsak azért, mert a művésznek már 1964-ből is ismerünk Gyermekek címmel szobrát – ami Fóton, az egykori gyerekváros területén áll -, hanem mert pályájának indulása és kiteljesedése szorosan összefügg háború utáni Magyarországgal. A 13 gyermekes szabolcsi parasztcsalád háborút és hadifogságot megjárt, kőművesnek tanuló legnagyobb fiából ugyanis soha nem lehetett volna elismert szobrász, ha a Fényes szelek időszakában nem figyelnek fel tehetségére. Ahogy nem lehetne ma az ország számtalan pontján az alkotásaival találkozni, ha vitathatatlan tehetségének nem adnak teret a szocialista kultúrpolitika megrendelései. Szobraira rákeresve a világhálón egyébként nyugodtan állíthatjuk, hogy aki legalább egyszer már alaposan megnézte és körbejárta Nagy Sándor szolnoki szobrát, az nagy biztonsággal bárhol felismeri a 2002-ig szinte csak kővel dolgozó művész alkotásait.
Amelyek némelyikére máshol kicsit jobban vigyáznak, mint mi. Nem értek hozzá, hogy egy ilyen szobrot miként lehet felújítani, de talán a 40. születésnapjára ez megoldódik. És esetleg egy kis tábla is kerül a talapzatára, ami, ha ott járunk, elárulja: Nagy Sándor 1975-ben készült Gyermekek című alkotását nézzük.
