2025.08.27. (szerda)

Megtalált Nyugalom

Megtalált Nyugalom

Dátum:

Azt hittem, hogy Kirschmayer Károly Nyugalom című alkotása már nincs is meg a MÁV Kórház udvarán. Aztán ahogy elkezdtem megkerülni a kertben lévő kis tavat, előbukkant a méretes női alak. Amiről részletes leírást eddig nem találtam.

Azt hittem, hogy Kirschmayer Károly Nyugalom című alkotása már nincs is meg a MÁV Kórház udvarán. Aztán ahogy elkezdtem megkerülni a kertben lévő kis tavat, előbukkant a méretes női alak. Amiről részletes leírást eddig nem találtam.

A szobor létezéséről a blogSzolnokon már emlegetett, a Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal által 1977-ben megjelentetett Szolnok című útikalauzából szereztem tudomást. A kis könyvecske ugyanis a Zagyva túloldalán tett séta során a Vártemplom és a Művésztelep mellett elkalauzol az akkoriban alig tíz éves MÁV Kórház kertjébe is, ahol azonban sem a rendelőintézet homlokzatán ma látható fémplasztikára, sem a tó partján álló Pelikán szoborra nem tér ki. Viszont lelkesen ír a Nyugalom című alkotásról, hozzátéve, hogy „nagyszerűen fejezi ki a kórház egyik legfontosabb rendeltetését”.

(Ennek az indoklásnak a feldolgozásával még magamnak is adós vagyok, mert egy kórházról nekem nem a nyugalom szó ugrik be. Bár meg tudnám magyarázni azzal ezt a címadást, hogy a betegeknek a gondos ápolás mellett leginkább nyugalomra lenne szükségük a lábadozás során. De hogy a nyugalom egy fekvő nő képében jelenjen meg?)

Mivel e lassan negyvenéves kiadványon kívül, ezen a címen sehol sem találkoztam ennek a szobornak az említésével, pláne nem a fotójával, el se tudtam képzelni, miként is néz ki a Nyugalom kőbe álmodva. Miután azonban kikerekeztem a kórházhoz és elhagytam a tó partján a Pelikán szobrot, a tó kórház felőli végénél, viszonylag közel az épület falához, a növények takarásában megtaláltam a méretes műalkotást. Amit a talapzatába vésett alkotó neve alapján tudtam azonosítani, és most már tudom, hogy Kirschmayer Károly egy nagy kezű, nagy lábú, könyökére támaszkodó nővel azonosította a nyugalmat, akinek főkötője és válláról kacéran lecsúszó ruházata is van. Arca pedig nem is az ég felé, hanem talán a kórház erkélyei felé fordul, mintha az ott állókkal próbálna szemkontaktust találni.

Az alkotó neve alatt egy „972” véset is látható, amiből arra következtetnék, hogy a szobor 1972-ben, tehát a kórház átadása után majdnem fél évtizeddel került a helyére. Nem vagyok biztos benne, de azt gyanítom, hogy a kórház későbbi bővítése kapcsán születhetett e szobor megrendelése. A kis könyvecskéből pedig az is kiderül, hogy Kirschmayer Károly – akiről az alábbiakon kívül eddig semmit sem találtam – nem véletlenül kaphatta annak idején a megrendelést. Az 1923-ban Máramaros-szigeten született és Szatmáron szobrászkodni kezdő – tehát Erdélyből induló – alkotó 1947-től a Vasutas Szakszervezet képzőművészeti iskolájának a vezetője. „Ezzel is magyarázható, hogy a köztéren felállított szobrai többször is kapcsolódnak a vasúthoz, a vasutasokhoz.” Esetünkben ugye a MÁV Kórház révén.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

László, Kristóf, János

A 2022-es Víz Világnapján felavatott szolnoki Vízügyi emlékpark nemcsak a 2000-es árvíznek és egy általa elsodort épületnek állít emléket, de a három szent mellett felállított emlékoszloppal a Tisza által összekötött népekre is emlékeztet, illetve fejet hajt egy néhai szolnoki szakpolitikus előtt.

Kőbe zárt történelem

A lassan nyolcvan éves, vörös emléktábla 1937 óta látható, a Szolnoki Hitelbank Rt. székházának árkádos bejárata alatt. Igaz, ennek az időnek legalább a felét az OTP egyik irodájában elfalazva töltötte. Története legalább olyan kalandos, mint a megörökített személyeké.

Mária-szobor

A szeptember 12. óta, a Máira utca belvárosi templom felőli végén ismét álló Mária szobrot először 1847. május 24-én állították fel Szolnokon. Bő másfél évszázaddal később, közadakozásból felújították, és eredeti helyétől kicsit távolabb, újból felállították.

Állt 1957-1965

A második szovjet katonai emlékmű a Táncsics utca végén, ott, ahol 1956. október 26-án a szolnokiak az elődjét - a "szivart" - ledöntötték, és ahová 1965. április 4-én Lenin alakját helyezték. Az ismeretlen emlékmű "titkát" Bojtos Gábor, a szolnoki levéltár munkatársa segített megoldani.