2025.08.27. (szerda)

A Gyermekévre emlékeztet

A Gyermekévre emlékeztet

Dátum:

Az ENSZ által Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánított 1979-re tényleg úgy emlékszem, mintha lépten-nyomon a gyerekeket ünnepelték volna, mert valahogy mindig kiderült, az az év az övék. És ennek máig vannak nyomai Szolnokon is.

Az ENSZ által Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánított 1979-re tényleg úgy emlékszem, mintha lépten-nyomon a gyerekeket ünnepelték volna, mert valahogy mindig kiderült, az az év az övék. És ennek máig vannak nyomai Szolnokon is.

Valószínűleg, már olyanok is hordják a gyerekeiket a Jósika úti bölcsibe, akiknek a szülei még gyerekként őrizhetnek személyes emlékeket az 1979-es évről. Talán nekik is feltűnt már a bejárat mellett immár 35 éve függő tábla, ami arra emlékeztet, hogy az intézményt a Nemzetközi Gyermekévben építették (adták át).

Emlékeimben tényleg úgy él 1979, hogy nem lehetett olyan ünnepség vagy rendezvény, ahol ne hangzott volna el: az az év a gyerekeké. Ráadásul töménytelen mennyiségű „reklámtárgy” is népszerűsítette az évet: matricák, jelvények, szatyrok, sőt füzetek is. Ahogy most a neten próbáltam rákeresni az eseményre, szinte ömleni kezdtek a Nemzetközi Gyermekév tiszteletére kiadott bélyegek, érmék és egyéb tárgyak. El nem tudom képzelni, mennyi ideig készült a kor propaganda gépezete erre, és vajon melyik szervezetnél, mennyi pénz állt rendelkezésre. Azt azonban tudom, hogy kevés dolgot sikerült ilyen jól átvinni a köztudatba.

Amiben minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy a hetvenes évek végén még lendületben voltak a nagy szociális beruházások, és sorra készültek el az olyan közintézmények, amelyeket valahogy kapcsolatba lehetett hozni a gyerekekkel. Talán kevesen tudják, de ennek legjellegzetesebb szolnoki példája a mai Aba-Novák Kulturális Központ, amit 1979-ben, mint Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot (MMIK) a Nemzetközi Gyermekév eseményei közé sorolva adtak át.

Nem ilyen léptékű a Jósika utcai bölcsőde, amit természetesen akkor is meg kellett volna építeni, ha éppen nincs a Nemzetközi Gyermekév. A környék fejlődése, a lakásállomány bővülése ugyanis újabb óvodai és bölcsődei férőhelyeket követelt. Persze biztos, hogy a tervezőknek és a beruházóknak is eszébe jutott – vagy felhívták rá a figyelmüket -, hogy milyen jó lenne az átadást és a Gyermekévet összekapcsolni. Gondolom, így kerülhetett a máig a helyén lévő, egyszerű emléktábla a bejárat mellé.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

I. Géza a Domus felett

A Köztéri veszteséglista című cikkben szerepelt 9 éve Bokros László 1975-ben készült sgrafittoja, aminek sorsa a néhai Domus bezárása miatt volt bizonytalan. Az épület tavaly év végén élelmiszer áruházként újra kinyitott, így a város 900 éves évfordulójára emlékező alkotás ismét látható.

Régi tábla, eltűnt cégek

A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

Vízügyes emlék a parkoló szélén

Ledöntés, áthelyezés, lopás vagy csak felújítás. Egy elvitathatatlan szakember szerényen megbújó portréjának is lehet kalandos a sorsa Szolnokon. A Boldog Sándor István körút és az Ady Endre út kereszteződésénél, a "vízügyi" parkoló szélén álló Sajó Elemér szobornak legalábbis az lett.

Sipos Orbán emléktáblája

Feltételezem, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye létrejöttének 125. évfordulóján kerülhetett a helyére Sipos Orbán emléktáblája a megyeháza aulájában. A Szolnokon további öt "köztéri" műalkotást jegyző Györfi Sándor alkotásainak listájában sehol sem szerepel ez a kis dombormű.