2025.08.27. (szerda)

A Tiszai hajósok emlékműve

A Tiszai hajósok emlékműve

Dátum:

A Tiszaparti - és benne a Béres József - sétány megújulásával a Tisza-híd belvárosi lábánál lévő Lajos József dombormű környéke is megszépült. Esti megvilágításban, mintha gyertyák lennének előtte, különös a hangulata. Ezért gondoltam, hogy érdemes egy kicsit beszélni is róla.

A Tiszaparti – és benne a Béres József – sétány megújulásával a Tisza-híd belvárosi lábánál lévő Lajos József dombormű környéke is megszépült. Esti megvilágításban, mintha gyertyák lennének előtte, különös a hangulata. Ezért gondoltam, hogy érdemes egy kicsit beszélni is róla.

A Jubileum téri Tanúheggyel együtt a Tiszai hajósok emlékműve a hetvenes évek Szolnokának, a 900 éves évfordulóra átépülő városnak emblematikus köztéri, képzőművészeti alkotása. Őszintén megmondom, a fehér kőből faragott domborművek miatt azt hittem, nemcsak időben és stílusban mutatnak rokonságot, hanem esetleg az alkotó, alkotók személyében is. Ez utóbbi persze tévedés, hiszen amíg a Tisza-híd lábánál lévő, nyolc önálló képből a feliratból álló alkotás Lajos József munkája, addig a vasútállomásnál látható, kilenc tömbből felépített Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós műve.

Korban azonban közel állnak egymáshoz. A Tanúhegyet 1975-ben, a város fennállásának 900 éves évfordulóján adták át, míg Lajos József munkája 1973 és 1979 között készült. Ez utóbbi kissé meglepő adat – forrása az Art Portál -, hiszen mindenütt csak az átadás dátumát tüntetik fel. Én viszont nem tartom kizártnak, hogy az alkotást valóban 1973-ban, a 900 éves évforduló felbuzdulásában rendelték meg, ám akár mérete, akár más okból kifolyólag csak lassan készült el. Hogy miért éppen 1979-ben avatták fel, azt két okkal tudnám esetleg magyarázni: Szolnok felszabadulásának 35., vagy a Tanácsköztársaság 60. évfordulójával. A szolnoki, közúti Tisza-híd mind a két alkalommal súlyos harcok helyszíne és áldozata volt. Persze ez csak feltételezés.

Főleg, hogy maga a dombormű a Tiszai hajósok emlékműve címet viseli. Nyolc önálló képe pedig a folyóhoz, a folyó és az ember kapcsolatához köthető. Bal felső képén a gabona a folyó több évszázados szállítási út szerepére utal. Alatta három rakodó férfi, akik nemcsak gabonát, de akár sót is pakolhatnak arra a hajóra, aminek a kormányosa a harmadik, legnagyobb képben, a kormánylapát rúdját fogva áll. Alatta egy tiszai hajó körvonala, mellette pedig a hajók mozgatásához és kikötéséhez nélkülözhetetlen kötél és lánc jelenik meg. A legalsó, két lovas kép is ezekkel az eszközökkel függ össze, és véleményem szerint, nem véletlenül került éppen erre a helyre, hiszen a folyón való vontatásra utalhat. Kissé elkülönül a két talicska képe holott ezeknek az eszközöknek mind a rakodásnál, mint a folyó hajózhatóvá tételénél, a folyamszabályozások idején, a gátak építésekor volt jelentő szerepük.

A kompozíciót legalul egy kidőlt, gyökereivel az égnek meredő tuskó „tartja”, amivel kicsit bajban vagyok. Tudom, hogy a gyökér, a gyökerek sok mindenre utalhat, meg a fának is fontos szerepe volt a tiszai hajósok életébe, nekem mégis kicsit idegen. Ahogy a mű hatalmas címe is, aminél csak az állíttatóra utaló – ráadásul kusza – felirat a zavaróbb. De ma már így, a Szolnok Megye Tanács felirattal alkot megbonthatatlan egységet a mű.

Aminek alkotója, az 1936-ban Újpesten született Lajos József, úgy tűnik, ezzel az egy művel kapcsolódik Szolnokhoz. Legalábbis nem találtam arra utaló információt, hogy lenne valami kötődése a városhoz – esetleg itt élt vagy alkotott -, sem arra, hogy áll vagy állt volna más műve Szolnokon. Ettől függetlenül jelentős és elismert művészről van szó, akinek Pátzay Pál és Vígh Tamás voltak a mestere, sőt Pátzaynak tanársegéde is volt az ötvenes évek végén. Később tanított a Magyar Iparművészeti Főiskola formatervező tanszékén, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán a rajz és formaismereti tanszéken. Szobrászatát realista szellemiségű, klasszikus ihletettségűnek írják le. A megrendelésre készített monumentális művek mellett plakettek és érmek tervezése is fűződik a nevéhez. Szempontunkból azonban sokkal érdekesebb lehet, hogy a Tiszai hajósok emlékére című műve előtt, ahhoz nagyon hasonló domborműveket készített Szegedre és Budapestre. A Fővárosban, a Közraktár utcában látható az 1965-ben készült Zodiákus című, a tizenkét csillagjegyet mintázó alkotása, Szegeden pedig az egyik egyetemi kollégium bejáratánál az 1969-ben felavatott Orvosi tudományok.

A Tiszai hajósoknak természetesen nemcsak Lajos József állított művészi igényű emléket, hanem nála jóval korábban Juhász Gyula is. Amit a belvárosi Tisza-híd lábánál látható dombormű nézegetése közben akár fel is idézhetünk.

Tiszai hajósok

Ha tavaszi szelek járnak,

Megy a hajó lefele,

Szárnya támad a nótának,

Víg a hajós élete,

Messze megyünk, de megtérünk,

Itt születtünk, itt a révünk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Régi tábla, eltűnt cégek

A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

Kisherceg és a róka

Nem hittem volna, hogy a város egyik legkedvesebb szoborkompozíciójának a múltjában is vannak idióta pillanatok, és bár alig négy évtizede állították fel, a leleplezés dátuma sem egyértelmű. Még szerencse, hogy mindez a Kisherceget és a rókát legtöbbször látó gyerekeket egyáltalán nem érdekli.

Hirdesse az a tábla!

Az egykori MÁV Járműjavító Művelődési Ház falán hatvan éve hirdeti egy tábla, hogy a magyar vasút- és ipartörténet szempontjából is fontos üzem 1856 óta működik. Szövege szerint hirdet mást is, amivel minimum vitatkozni lehet, ám ez ne legyen ok a márványtábla leverésére vagy letakarására.

Fiú rossz helyen

A Megyeháza és Technika Háza között lassan öt évtizede gubbaszt egy kő kisfiú. Sokáig újságosbódé takarta, és ma sem szívderítő a környéke. A vicces fiatalok azonban egy ideje leszoktak arról, hogy hétvégenként megfordítsák. Az alkotásnál érdekesebb az alkotója.