2025.12.1. (hétfő)

Kedves fiam

Kedves fiam

Dátum:

Nagyon valószínű, hogy a váci illetőségű Kiss József Pál 1915 őszén nem járt a szolnoki Városház utca végén, és nem csodálta meg az akkor alig három éve álló Városi színház épületét. Nevezett úr csak átutazhatott Szolnokon, ahonnan talán az utolsó üzenetét küldte a feleségének.

Nagyon valószínű, hogy a váci illetőségű Kiss József Pál 1915 őszén nem járt a szolnoki Városház utca végén, és nem csodálta meg az akkor alig három éve álló Városi színház épületét. Nevezett úr csak átutazhatott Szolnokon, ahonnan talán az utolsó üzenetét küldte a feleségének.

Nincs kétségem afelől, hogy Kiss József Pál nagyon szerette a feleségét, és bár még csak alig száz kilométerre volt tőle 1915. október 29-én, már nagyon hiányzott neki. Ez szerintem még akkor is így van, ha „Kedves fiam” megszólítással indítja pár soros levelezőlapját, amelyen tudatja, hogy mennek Oroszországba és – tegyük hozzá: még – egészséges. A magam részéről abban sem kételkednék, hogy Kiss József Pál egyáltalán nem vágyott a nagy Oroszországba, személy szerint neki semmi baja nem volt az oroszokkal, sőt talán az is eszébe jutott a szolnoki állomáson, hogy már kétszer is lehullottak a levelek, ám a katonák még mindig nem haza jönnek, hanem hazulról elmennek. De a kisembernek száz évvel ezelőtt se nagyon volt más választása, a „haza”, a „király” és még ki tudja mi minden nevében teljesítenie kellett a parancsot, így útra kelt, és talán utolsó üzenetét küldte: „Isten veled, szerető férjed Szolnokról”.

Van egy olyan érzésem is, hogy nem azért választotta a Vasúti levelezőlapárusítás kiadásában megjelent és 10 fillérbe kerülő képeslapot, mert korábban járt volna Szolnokon, netán élőben is látta volna a színházépületünket. Szerintem rövid szolnoki tartózkodása idején, a vasútállomáson megvette az első keze ügyébe akadó lapot, mert úgy érezte, innen még biztosan tud üzenni. És a váci Hársfa utcában lakó feleségét sem nagyon érdekelhette a lap képes oldala. Legyünk megértők: neki is az üzenet, az életjel volt a fontos.

Így csak számunkra érdekes, hogy az egykori baromfi piac helyén 1912-ben felépül színházról milyen szép, színezett képeslapot adtak ki három évvel az átadás után. A jobb oldali nyitott ajtóból, illetve a főbejárat melletti hirdetőtáblából pedig arra következtethetünk, hogy a még társulat nélküli épületben azért komoly élet zajlott. A hirdetőtábla egyébként egy 1913-ban feladott képeslapon még nem látható, ahogy a villanyoszlopok közül is csak a kisebbik állhatott még akkor. Ami számomra ugyancsak azt jelzi, hogy esténként szükség lehetett a megfelelő közvilágításra a Városház utca végén, amin túl még nem közpark volt.

Amikor ezt a képeslapot Kiss József Pál feladta Szolnokon már éppen 15 hónapja tartott az első nagy háború, és még éppen három év volt a befejezéséig hátra. Ami a többség, így a szolnokiak számára sem hozta el a békét, amit jól mutat, hogy az ehhez a képeslaphoz használt fotó készítése után négy évvel a Városi színházat szétlőtték, és nem Thália papjai, hanem katonai lovak használták.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Két férfi a Zagyva-gáton

Két férfi sétál a Zagyva-gáton, a Tabán mögött, valamikor a hatvanas évek végén. Ha akarom, akkor ebből a fotóból egy falusi és egy városi képet is tudok vágni. Illetve mellé tehetek egy pár hónappal későbbi fotót is, amikor már gépek túrták az árteret.

Meztelen nő helyett nyugati kocsi

Se FIAT, se Szolnoki Cukorgyár reklám. Hanem az egyébként tetszőleges épületek komplett kivitelezésével foglalkozó szolnoki ÉPSZER Vállalat, negyven évvel ezelőtti, jellegzetes reklámhordozója, azaz 1980-as kártya naptára. Aminek kapcsán érdemes elgondolkodni azon, hogy miért lehetett jó ötlet egy 9 éves nyugati autót rátenni a képre.

A Dami a Marx park felől

Lassan felnő Szolnokon egy generáció, amely tagjainak semmiféle emléke nem lehet erről a különös, a maga nemében akár szépnek is nevezhető épületről. De van még pár generáció, amelynek tagjai ebből a szögből is felismerik az 1967-ben átadott, de csak negyven évig használt épületet.

Weinstock a Szent Ferenc utcában

A baldachin alatt ülő Szomorú Krisztust és a polgári leányiskolát 1914-től lehetett így megörökíteni, mégis Weinstock Ernő volt az első, akinek eszébe jutott ez a kompozíció. Talán azért, mert a nem szolnoki illetőségű fotósnak és képeslapkereskedőnek valami újat kellett mutatnia a sikerhez.