2025.10.14. (kedd)

Volt egyszer egy zenepavilon

Volt egyszer egy zenepavilon

Dátum:

Többször hallottam már, hogy milyen jó lenne Szolnokra is egy zenepavilon, ahol hétvégenként zenekarok játszhatnának, szórakoztatva a város sétáló, korzózó közönségét. Mint régen. Lehet, hogy a húszas évek végén ez valóság volt, és a mai Rózsapark helyén állt egy ilyen pavilon.

Többször hallottam már, hogy milyen jó lenne Szolnokra is egy zenepavilon, ahol hétvégenként zenekarok játszhatnának, szórakoztatva a város sétáló, korzózó közönségét. Mint régen. Lehet, hogy a húszas évek végén ez valóság volt, és a mai Rózsapark helyén állt egy ilyen pavilon.

Feltételezésem szerint a képen látható nyolcszögletű zenepavilon nagyjából a Szapáry szobor mai helyén állhatott a húszas évek második felétől. Ezt abból gondolom, hogy ha ettől a feltételezett helytől a Tisza-híd belvárosi hídfőjéhez közelebb lett volna, akkor ezen a viszonylag alacsonyról készített fotón is látszani kellene a Megyeháza hátsó traktusának. Ha pedig inkább a park színházi felőli széléhez lett volna közelebb, akkor jóval többet kellene látnunk a mai Kellner Gyula utcából. Ám abból csak a képeslap bal szélén, egyetlen ház látszik.

A helymeghatározásomat két dolog bizonytalaníthatná el, ha nem számolnánk a fotó készítésének időpontjával. Az egyik, hogy ilyen 1926-os talapzatú kőtál bő nyolcvan éve nem állhat ezen a helyen, hiszen itt Borbereki Kovács Zoltán 1934-ben felavatott Verseghy-mellszobrát találjuk. Illetve látszódnia kellene legalább az Evangélikus templom tornyának. Ami azonban először talán 1931-ben tűnhetett volna fel, hiszen csak egy évvel később adták át. Tehát, ha jó a helymeghatározásom, akkor azt is kijelenthetjük, hogy a képeslaphoz felhasznált fotó valamikor 1926 és 1931 között készülhetett a mai Verseghy-parkban.

Ám engem nem hagy nyugodni, hogy ezen az egykori vásártéren miként nőhettek pár év alatt olyan nagyra a fák, mint az a zenepavilon mögött látható. Nekem azok legalább tíz éves fáknak tűnnek, ami csak úgy lehetséges, ha a háború után ezen a részen már sem állatvásárokat sem búzapiacot nem rendeztek, sőt a hídfőt sem itt átvágva közelítették meg a Sóház utca felől érkezők. Azaz a parkosítás vagy még csak a ligetesedés azt megelőzően megkezdődött, hogy a város 1925-ben elhatározta a terület közparkká alakítását. Ezt a feltételezést megengedve viszont azt kell mondanom, hogy maga a fotó inkább a harmincas évek elején készült.

Ami természetesen nem zárja ki, hogy a park 1926-os elkészültekor már a zenepavilon is a helyére került. Ahol egész biztos, hogy valamilyen zenei formációk is rendszeresen játszottak. Hiszen az ilyesmi egy magára adó, az első világháború előtti békebeli hangulatot visszahozni akaró városban természetes volt.

Az pedig csak a történelem furcsa fintora, hogy a boldog békeidőket, a magára találó Szolnokot mutató képeslapot a következő világégés előtti hetekben adta postára Boriska. Aki nagyon fontosnak tartotta a Tiszaroffon élő Szabó János úrral tudatni, hogy miközben Szolnokon vásárol, akkor is rá gondol, vasárnap pedig várja. Bízom benne, hogy románcukat nem sodorta el a háború, és ha ők már nem is, de talán valamelyik Szolnokon élő leszármazottjuk még megélheti a zenepavilon újbóli felállítását és „megszólalását”.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem az és nem akkor

A zseniális Fortepan oldal szerint ez a kép 1971-ben készült, és a Pelikán szálló építkezését mutatja. Szolnokiként ránézve egyértelmű, hogy a két információból egyik sem állja meg a helyét. Viszont a javítás közben más érdekességeket is felfedezhetünk ezen a lassan félévszázados fotón.

Büszke múlt

A hosszúra nyúlt XIX. század utolsó pillanatát örökítette meg ez a festett, szolnoki képeslap, amit aztán már a rövid, ám annál viharosabb XX. század első őrületében küldtek Szolnokról Nagyváradra. Ha valamire, akkor a Tisza-partján álló három templomra, mint az el- és befogadás, a vallási és kulturális sokszínűség jelképére ma is büszkék lehetünk a város múltjából.

A festmény párja

Ez a fotó biztos, hogy 1970 után, de 1974 előtt készült, és az is valószínű, hogy készítője a Várkonyi téri 18 emeletes valamelyik magasan lévő erkélyéről exponált. A fotós ezzel megörökítette a Móra Ferenc úti lakótelep születését, és a régi Szolnok egy darabjának elmúlását.

Szilveszteri üdvözlet

A nehezen kisilabizálható bélyegző alapján egyértelműnek tűnik, hogy Pista 1917 Szilveszterének éjszakáján nemcsak megírta, de postára is adta ezt a képeslapot Szolnokon, ami a következő év első napjaiban megérkezett a Baranya megyei Liptódra.