2025.08.27. (szerda)

2010: Levizelt város

2010: Levizelt város

Dátum:

A következő írás, ahogy talán címe is sejteti, a jó ízlés határait feszegeti, ezért érzékenyebb olvasóinknak inkább a tegnapi cikket ajánljuk. Persze attól, hogy nem beszélünk a dologról, még létezik. Én is azért írok róla, mert megdöbbentett a szembesülés. De van remény.

levizelt-t2clk_400Vasárnap kora délután volt. A Tisza-part felé sétáltam a Sóház utcán. Családok jöttek velem szembe, talán ebédelni voltak valahol. Előttem fiatal pár két gyerkőccel, azt hiszem, a játszótérre siettek. Elhúzott egy bringás és két autó. Az utca túloldalán egy dülöngélő kopott kabát hangosan méltatlankodott, mert ismerősei vagy tíz méterrel lehagyták. Aztán megállt. És már fordult is a ház felé.

Vizelni kezdett. Hosszasan. Vasárnap kora délután Szolnok belvárosában. Nem szólt rá senki, nyugodtan végezhette el a dolgát fényes nappal a Sóház utca egyik házának sarkánál.

Őszi félhomályos délután volt. Iskolából hazafele jövet beugrottunk a Szolnok Pláza gyógyszertárába. Gyorsan végeztünk, kiálltunk a parkolóból és vártuk, hogy az Ady Endre utcai lámpa zöldre váltson. Előttünk autók, mögöttünk autók, a járdákon emberek.

Az egykori Skála narancssárga épülete mögött, az Ady Endre utca és az áruházi rakodó rámpák között van egy piszkos kis zöld terület. Sose láttam még ott embert. Talán ezért is tűnt fel, hogy egy bozontos figura emelkedik fel a bokrok közül. Először meglepődtem, aztán nem hittem a szememnek, végül örültem, hogy a hátsó ülésen ülők éppen nem arra figyelnek.

A viseletes úr nagy dolgának ért a végére a város közepén. Éppen a nadrágját rángatta magára, nem igazán ügyelve arra, hogy mi látszik, és ki látja.

levizelt-t1Vasárnap kora reggel az egyik belvárosi ház egyébként rosszul megvilágított utcára néző falánál állok. Éjszaka nem esett. Mégis kis tócsák a falnál, belőlük induló patakok keresztben a járdán. Egy, kettő, három. Plusz egy kisebb halom. A szükség szombat este, buliba menet vagy buliból jövet nagyúr lehetett. Vajon a megkönnyebbülők áldják annak az eszét, aki a város közepén sötét utcákat hagy?

A kutyagumit a járdán hagyni nem trendi. Erre már tábla is figyelmeztet, sőt néhol kis zacskót is szakíthat a kutyáját sétáltató.

Lehet, hogy hasonló programot kellene indítani embertársainknak is. Helyezzünk ki figyelmeztető táblákat, hogy a város utcáin megkönnyebbülni tilos. Telepítsünk újfajta kukákat, amelyeken wcpapír-tartó van, mert hátha így komfortosabb. Indítsunk sajtókampányt, miszerint a város házait embereknek levizelni nem illendő. A kutyagumi terén is látványos sikereket értünk el egy-két évtized alatt. Nem adjuk fel annak reményét, hogy hatással lehetünk embertársainkra.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Innen menni kell?

"Itt minden úgy szar, ahogy van. Innen el kell menni. - Tessék, semmi akadálya." Nagyjából így zajlott egy rövid párbeszéd a Budapest-Szolnok IC egyik első osztályú kupéjában. És persze, nem itt ért véget. Ahogy az én gondolatfüzérem sem.

Szolnok felfedezése

Amikor tizennyolc nem Szolnokon töltött év után mostanában találkozok valakivel, és elmondom, visszaköltöztünk, az a minimum, hogy kétségbe vonja szellemi képességeinket.

Lépcsők alján

Aki látott már a szolnoki állomás aluljáróban, a lépcső alján kétségbeesett idős embert, vagy mozgásában korlátozottat, majd végignézte a felkapaszkodás küzdelmét, annak talán eszébe jut, mennyire más a világ gyalog vagy tömegközlekedve, mint Volgából, Octaviából vagy Passatból.

Sóház úti show

Vagy nyertek a szocik, vagy mégis nekik lett igazuk. Avagy: az erősebb eb kívánsága érvényesült, netán egy mechanikus szerkezet hibamentes működtetése is komoly kihívást jelent Szolnokon. A Sóház úti show kapcsán keresem a lehetséges válaszokat.