2025.08.27. (szerda)

Kézcsókok az iskolával

Kézcsókok az iskolával

Dátum:

Éppen két évvel ezelőtt már adtam közre egy képeslapot a Templom utcai Polgári leányiskoláról, ami lényegében ugyanebből a szögből mutatja az épületet. A mostani anziksz azonban legalább két évtizeddel korábban, valamikor 1922 körül született.

Éppen két évvel ezelőtt már adtam közre egy képeslapot a Templom utcai Polgári leányiskoláról, ami lényegében ugyanebből a szögből mutatja az épületet. A mostani anziksz azonban legalább két évtizeddel korábban, valamikor 1922 körül született.

Ezt a lassan százéves képeslapot nem az 1914-ben épült Polgári leányiskola, később Koltói Anna, még később Belvárosi, jelenleg Szegő Gábor Általános Iskola épülete miatt vettem meg, hanem a bal alsó sarokban látható, ma Tisza moziként működő épület okán. A már említett, legalább húsz évvel fiatalabb, a blogSzolnokon 2013. november 10-én, Iskola a háború határán címmel bemutatott képeslapon ugyanis a fák miatt nem látszik ez az épület. Így például nem tudtam eddig, hogy a nagytemplom felé is ablakai nyíltak, ráadásul az ablakok felett és a saroknál is díszítések voltak a földszintes házon.

A Polgári leányiskola egyébként húsz év alatt nem sokat változott, azaz nagyjából ugyanúgy nézett ki 1922-ben és 1942-ben is. Ugyanúgy áll a mára eltűnt kerítés az épület előtt, ami az utcán játszadozó gyerekek alapján legalább másfél-két méter magas lehetett. Ami igazán meglepő a mai járdaszint ismeretében. Ahogy azon is mindig el tudok csodálkozni, hogy az építéskor a főhomlokzatra került, és még húsz év múlva is ott látható címer pótlására az elmúlt negyedszázadban nem került sor.

A lapot egyébként Kérdő Iduskának küldték Szolnokról 1922-ben, amikor még másfél koronába került a bélyeg. A nagyságos úrleánynak titulált hölgy a postázás idején a fővárosi Kútvölgyi úti szanatóriumban gyógyulhatott, hiszen a kiolvashatatlan aláírások oda címezve küldték a számtalan kézcsókjukat. Hogy véletlenül vagy szándékosan választották-e a küldők a fővárosi Vasúti Levelezőlapárusítás gondozásában megjelent lapot, azt persze nem tudhatom, de szívesen tippelek arra, hogy a címzett és az aláírók is a képen látható intézmény növendékei lehettek anno. Ami, ha így volt, akkor igazán szép gesztus lehetett a tanulásból sokáig kieső iskolatársnőnek a kedves iskola fotóját elküldeni. Főleg, ha már megörökítették, ami ugye Szolnokon – eddigi ismereteim szerint – a múlt század első negyedében csak a két új építésű polgári iskolával fordult elő.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Idegenforgalmi emlék

Elsőre semmi különös nincs ezen az 1980 körül készült felvételen, hiszen ?csak? a szolnoki Tisza szállót ábrázolja. Persze látszik a színház régi épülete is, meg a szocialista autóipar pár remeke, no meg a jobb szélen egy autóbusz. A kor idegenforgalmának fontos kiszolgálója.

A torkolat az első világégés előtt

A Kossuth tér sarkán működő Faragó Sándor papíráruháza az első világháború előtt nem sokkal jelentethette meg ezt a képeslapot, amihez már az új Tisza-híd belvárosi hídfőjéről állva készült a felvétel. Igaz, a lapot egy Monarchiabeli katona már a háború éveiben küldhette Szolnokról az otthonába.

Késés és vaníliá

Úgy tűnik, 104 évvel ezelőtt is könnyen előfordult, hogy késett a vonat. Ám az ma már nem történhetne meg, hogy valaki a késés miatt beül a szolnoki állomás éttermébe, ott egy vaníliát rendel, és miközben a csatlakozásra vár, a helyről készült képeslapon üzen az otthonaiknak.

Fél évszázad különbség

A szolnoki, tiszai átkelőről nagyjából ugyanonnan készült két képeslappá lett felvétel. Az első Kissné, a második a Képzőművészeti Alap gondozásában lett anziksz. Az egyiket 5 fillérért adták fel a monarchiában, a másikat 20 fillérért a népköztársaságban. Sok rendszer múlt el, de a Tisza maradt.