2025.08.27. (szerda)

Egy templom idején

Egy templom idején

Dátum:

A Damjanich János Múzeum gyűjteményében található felvételről tudható, hogy valamikor 1892 és 1894 között készült a Belvárosi Nagytemplom tornyából. A Szigeti Henrik udvari fényképész által készített kép érdekessége, hogy a Szolnokra jellemző három folyóparti templomból a fotózás idején még csak a Ferenceseké állt.

A Damjanich János Múzeum gyűjteményében található felvételről tudható, hogy valamikor 1892 és 1894 között készült a Belvárosi Nagytemplom tornyából. A Szigeti Henrik udvari fényképész által készített kép érdekessége, hogy a Szolnokra jellemző három folyóparti templomból a fotózás idején még csak a Ferenceseké állt.

Szigeti Henrik udvari fényképész, aki nem sokkal e felvétel készítése előtt került Szolnokra és nyitotta meg első saját üzletét az akkori Molnár utca végén – azaz a mai Szapáry út elején -, igencsak szeretett felmászni a templomok tornyába. E fotóján kívül ugyanis több olyan is ismert, amelyek a Vártemplom tornyából készülhettek, és a torkolat környékét örökítették meg, sőt később a Református templom tornyából is fotózott. A különleges nézőpontok iránti elkötelezettségének köszönhetjük, hogy például ilyen madártávlati képünk lehet a mai Szapáry út végéről, a Sóház utcáról és a Verseghy Gimnázium környékéről.

És e fotó alapján olyan feltételezésekre ragadtathatjuk magunkat, mint például hogy a Szapáry út egyik legrégebbi háza a mai Stock Pub. E felvétel bal szélén ugyanis pontosan ugyanolyan homlokzatú ház látható, ráadásul a Sóház utcai kereszteződéstől éppen egy teleknyire, mint az említett szórakozóhelynek ma otthont adó épület. Még a kapu és az ablakok felső vonala és az ablakok kiosztása is pontosan olyannak tűnik, mint amilyennek ma is láthatjuk. Amennyiben ez így van, akkor azt is kijelenthetjük, hogy e képen látható épületek közül a gimnáziumon kívül ez az egy ház élte túl az elmúlt 120 esztendőt.

Számomra rendkívül érdekes egyébként az is, hogy a kép tanúsága szerint az 1899-ben elkészült zsinagóga helye nem egy üres telek volt az építkezés előtt, hanem ott több, egészen nagy lakóház is állhatott. Ezeknek a tetői láthatóak a felvétel aljához közel. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a fotózás után nem sokkal építeni kezdett református templom üres telekre került a gimnázium felénk közelebb eső sarka közelében.

Érdemes egy pillantást vetni a gimnázium előtti térre, a mai Tisza parkra is, ahol egy félkör alakú, valamiféle korláttal körülvett park volt már ekkor. Mint korábban utaltam rá, a híd felé tartó kocsiút ezt a parkot kerülte meg, hogy a különböző állatvásároknak helyet adó területeket elérje. A felvétel alapján talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1888-ban elkészült gimnázium előtti park lehetett Szolnok első, tervszerűen létrehozott közparkja.

A kép homályába vész az 1909-ben elpusztult fa Tisza-híd, a Vártemplom tornya, az akkor közel húsz éves megyeháza körvonalai és a Scheftsik-féle malom. Viszont nem tudom beazonosítani a gimnázium tetejével egy vonalban lévő, hosszú, nyeregtetős épületet, ami nagyjából a mai Táncsics utca páros oldalán, talán a HEMO-val szemben állhatott. Szintén nehezen azonosítható a gimnázium mögötti, annak hátsó homlokzatával párhuzamosan álló, lapos tetős épület, amit elsőre tornateremnek gondolnék, csak éppen nem vagyok biztos abban, hogy ilyesmit építettek az 1880-as évek végén.

Az azóta eltűnt házak közül azonban egyet még tudok azonosítani. A Magyar és a Sóház utcák sarkán álló, az előbbi utcában hosszasan benyúló, egészen méretes épületet. Ha nem tévedek, akkor ez volt az utolsó, amit elbontottak a képen látható házak közül. És ez volt az, amiben a nyolcvanas évek második felében a Gépipari fiúkollégiuma működött.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az aranykor utolsó pillantása

Szolnok reménybeli korzójának elején ácsorgó gyerekek talán 5-6 évesek lehettek, amikor rákerültek erre az 1912 és 1914 között készült fotóra, amiből a nagy háború második évében Gerő Ignác jelentetett meg képeslapot. Ezt a példányt már Trianon után küldte Blanka Szolnokról Csongrádra.

Szolnok határában 1896 körül

Ha nem lenne felirat ezen a lapon, nehezen találnánk ki, hogy mit is örökített meg Bakos István a 19. század végén. A nem túl jelentősnek tűnő épületek akár egy vasútállomás vagy kaszárnya is lehetne. Pedig hivatalosan Jász-Nagykun-Szolnok vármegye I. Ferencz József Közkórháza.

Egy ház sem áll már

Ezt a képeslapot nézegetve két dologban lehetek biztos. Az egyik, hogy a felhasznált fotó nem készülhetett 1909 előtt. A másik pedig, hogy a szerintem 100 éves képeslapon látható szolnoki házak közül negyven éve tüntették el az utolsót, azaz az itt látható tucatnyi épületből ma már egy sem áll.

A szolnoki vármegyeháza 110 éve

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első székházának átadása után 34 évvel készülhetett ez a fotó, amit a szolnoki Gerő Ignácz a képeslapjához használt. Az anzikszot egy Szolnokon vizsgázó ismeretlen küldte 1912. június 28-án az akkor még önálló Pestszentlőrincre Nagy Erzsike úrleánynak.