2025.10.14. (kedd)

Gyerünk a térre!

Gyerünk a térre!

Dátum:

Lehet, hogy nem itt látható az ország legnagyobb adventi koszorúja. Lehet, hogy nem ez a legjobb karácsonyi forgatag. Viszont ez itt van a Kossuth téren, és ha nem lenne, nekem hiányozna. Már csak egy kis hó kellene, ami kitart szilveszterig. Gyerünk a térre!

karacsonyif-2_400A karácsonyi díszbe öltöztetett Kossuth térre nemcsak azért jó kimenni, mert enni meg inni lehet, hanem mert úgy érezheti az ember, hogy tényleg városban lakik. Egy olyan városban, ahol az ott élők valamiféle közösséget alkotnak. Szerintem a karácsonyi készülődéshez éppúgy hozzátartozik a karácsonyi falu, mint az adventi koszorú, vagy az adventi naptár. Meghozza a hangulatot. És mivel nem lehet minden nap Bécsbe rohangálni az ilyesmiért, a magam részéről kifejezetten örülök, hogy a művház körüli karácsonyi vásár mellett van egy kulturált karácsonyi falu is Szolnokon.

Esténként jó benézni a Kossuth térre. Feldíszített fák, épületek, világító karácsonyfa, most először felállított fényszökőkút, méretes adventi koszorú és mesés illatokat árasztó házikók. Ha csak nem fázunk, nem kell szaladni. Kézen kell fogni a srácokat, és kint kell lenni a téren.

A sült gesztenye egész jó. Olykor kicsit apró, a sok vásárló miatt talán nem is sül át mind rendesen, mégis kihagyhatatlan. A forró zacskót kézbe venni, a meleg gesztenyéket pedig egyesével feltörni, a legjobb szórakozás, kihagyhatatlan program. A srácok a mini fánkra esküsznek, csokival leöntve. Erre ugyan mindig várni kell egy kicsit, de úgy látom, tényleg megéri.

karacsonyif-3_400A legjobb, hogy idén hagyományos lángost is árulnak a téren. Nem is értem, hogy eddig ez miért nem jutott senkinek az eszébe. Mintha a lángos a nyár csemegéje lenne! Holott hidegben is épp olyan jó a meleg lángos. Persze tartalmasabb étkekben sincs hiány. Jászlepényt két helyen is sütnek a téren – illata bódító -, de hurka, kolbász és egyéb magyaros pecsenye is található a házikókban. Nem mondom, hogy könnyű választani, sőt azt sem állítom, hogy ez az egészséges táplálkozás, de talán nem árt egy kicsit felkészíteni a gyomrunkat a karácsonyi őrületre.

Italból is van bőven. Ebben a témában nem vagyok kompetens, de úgy látom a forralt bor, a különféle pálinkák, és olykor a borok is megtalálják a maguk vásárlóit. Minden adott tehát, hogy összejöjjön a társaság a téren, akár egy pohár vagy egy tányér mellett.

Nem mondom, a sok sörpad és asztal helyett jobb lenne több pult, mert hidegben nem szívesen ül le az ember. Lehet, hogy néhány melegedő is jótékonyan hatna a közérzetre, meg az asztalokat is sűrűbben letörölgethetné valaki.

Amikor megnyílt az idei karácsonyi falu a Kossuth téren, komoly vita alakult ki arról, hogy itt látható-e az ország legnagyobb adventi koszorúja vagy sem. Megmondom őszintén, nem érdekel. Szerintem sokkal fontosabb, hogy bő egy hónapon keresztül élet van a téren, a város szívében.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ültem és mérlegeltem

Az utolsó élményem lehangoló volt. Így legalább egy éve nem jártam a Tisza Szálló gyógyfürdőjében. Most is nehezen szántam rá magam, és nem mondom, hogy feldobódtam. Igaz, mindent átható pisiszag már nem volt. De ennél több fejlődés sem látszik.

Kettő az egyben

Ha jól értem, megszűnt az Andante, amit a Barta-palota pincéjében összenyitottak az ismét működő Jazz-zel, így most lényegében egy bisztró és egy étterem is van a Tiszai hajósok tere és a Sóház utca sarkán. Új étlap(ok), új árak, némi bizonytalanság.

Az én pékem

A jó pékség ugyanolyan fontos része a városnak, mint a kávéház, a könyvesbolt, a virágos vagy éppen az a cukrászda, amit a magunkénak mondunk. Ezek a jóízű, szerethető, de csak itt értelmezhető vállalkozások visznek életet a házak közé. Most elárulom, melyik az én szolnoki pékségem.

Lila öröm

Az illatról pont olyan nehéz írni, mint az ízekről. Egy csokor friss levendula mellett ülök, és néha bódító töménységgel árasztja fenséges illatát, amit nem tudok megunni. Szolnok határában szedtük. Arról a 2200 Tihanyból származó tőről, amelyek a Milléri levendulakertet alkotják.