2025.08.27. (szerda)

Állomástorzó

Állomástorzó

Dátum:

A Fortepan.hu-n közzétett, a szolnoki vasútállomást 1955-ben mutató fotóról nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy miért készült. Miként azt is, hogy miért fogadta még szűk két évtizedig nagyjából hasonló látvány azt, aki Szolnokra vonattal érkezett, vagy a nagyállomás érintésével hagyta el a várost.

A Fortepan.hu-n közzétett, a szolnoki vasútállomást 1955-ben mutató fotóról nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy miért készült. Miként azt is, hogy miért fogadta még szűk két évtizedig nagyjából hasonló látvány azt, aki Szolnokra vonattal érkezett, vagy a nagyállomás érintésével hagyta el a várost.

Fogadni nem mernék rá, de ha tippelnem kellene az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) néhai fotósának 1955-ös GPS koordinátáit, akkor az valahová a mai állomásépület csarnokába esne. Úgy képzelem ugyanis, hogy a Pfaff-féle vasútállomás főhomlokzatának legmarkánsabb eleme, a két torony közé helyezett főbejárat, a Baross utca vonalába eshetett. És mivel más képekből arra lehet következtetni, hogy a maihoz képest igencsak keskeny állomásépület rögtön az első vágányhoz illeszkedett – a vágányok helyét pedig 1975-ben sem helyezték át jelentősen -, mindannak, amit ezen a fotón látunk a jelenlegi vasútállomás, hatalmas, üvegfalú csarnokának a helyén kellett lennie.

Ez a kép tizenegy évvel a harmadik szolnoki nagyállomást lényegében megsemmisítő bombázás után készült. Bármilyen hihetetlen, a jelenlegi helyén második ilyen célú épületegyüttes a fotózás pillanatában még ötven éves sem volt, így ha nincs a világégés, akár teljes pompájában is állhatott volna. Mivel azonban a történelem a „ha” szót nem ismeri, a harcok befejeződése után egy évtizeddel ilyen kép fogadta a 40 ezres város lakóit, és a feszített iparosítás miatt leginkább vonattal naponta Szolnokra ingázókat.

Amivel a fotós feladata is összefügghetett. Ugyanis 1955-re már világos volt, hogy a tiszai vasúti átkelő előtt, több fővonal találkozásánál, egy várhatóan lakosságszámában tovább gyarapodó várost egy ilyen, romjaiból toldozgatásokkal megmentett vasútállomás már nem sokáig tud kiszolgálni. Az első ötéves terv (1950-55) idején több nagyváros állomása megújult, így logikusnak tűnt, hogy a második szocialista tervidőszakban a szolnokira is sort kell keríteni. Márpedig a tervezéshez, a tervezés igazolásához fotók is kellettek, így a munkával megbízott UVATERV munkatársa jó pár képet készített a Pfaff Ferenc nevével fémjelzett épületegyüttes maradványairól. Gondolom azért, mert a megrendelők fejében az járhatott, hogy a torzó hamarosan el fog tűnni a föld színéről.

Ma már tudjuk, hogy ez nem így történt. Az 1956-os forradalom és az előző évek elhibázott gazdaságpolitikájából következő visszaesés eltüntette az új szolnoki állomás pénzügyi forrásait. Oly annyira, hogy majd csak az 1963-ban lefektetett nagy vasúti rekonstrukciós tervben került elő ismét a probléma. Ami egyben azt is jelentette, hogy az 1907-ben átadott, 1944-ben lényegében megsemmisült, 1955-ben a képen látható állapotban lévő vasútállomásnak még majdnem két évtizedig kellett kiszolgálnia az utasokat.

Hogy mikor szedték fel az állomás előtti macskakövet – ha az volt, és nem sárga keramit -, nem tudom. Miként a kép jobb szélén, a sínek között álló lámpa eltűnésének pontos időpontját sem ismerem, csak azt tudom, hogy hasonló utcai lámpák voltak a két világháború között szinte az egész városban, és egy-egy hasonló ma is áll a RepTárban illetve az E-On telephelye előtt. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy a fotó bal szélén, a távolban látszódó, 1940 szeptemberében átadott Kolozsvári-híd kosaras szerkezete előbb lett átépítve – és megemelve -, mint hogy bezárt volna az ezen az 1955-ös fotón megörökített szolnoki állomás.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Autók, lapok, reklámok

Csak egy "történelmi" helyszínt, egy bontásra ítélt épületet akart megörökíteni a korabeli fotós a Kindlovits-bazár valamelyik emeleti ablakából. Ám sikerült hátra hagynia egy pillanatot Szolnokról, a hetvenes évek elejéről, a mai Baross útról, ami akkor még Beloiannisz volt, és már csak egy évig nézett ki így.

Szerencseház Szolnokon

Egy kora nyári, borús hétköznap reggelen, évekkel az első világháború előtt örökítette meg valaki Szolnok főterén állva a Magyar és a Gorove utcák sarkát. Érdekes, hogy ott, ahol ma is sokan kísértik a szerencséjüket, már az előző századfordulón is lehetett próbálkozni Fortuna kegyeinek keresésével.

Kórház a vár szélén

Szerencsére nem vagyok járatos ilyen épületekben, így csak megérzésre mondom: az ország egyik legszebb környezetében áll lassan fél évszázada a szolnoki MÁV kórház. Ami valamikor kedvelt képeslap téma is volt, így az anzikszok megőrizték az épületnek azt újkori képét, amit mi már sose láthatunk.

Az új felfalta a régit

Nem tudom megmondani, hogy inkább megrázóak vagy érdekesek, netán a mából nézve csak kordokumentumok azok a fotók, amelyek Szolnok átépítésének egy-egy olyan pillanatát örökítik meg, amikor a régi házakat ?felfalták? az akkori újak. Egy újabb fotó Nagy Zsolt gyűjteményéből. A Hubay és a Sólyom utca sarkán járunk 1974-ben.