Ennek a több mint százéves, meglehetősen rossz minőségű képeslapnak számomra az a legnagyobb értéke, hogy a mai Damjanich múzeum melletti, a Múzeum étteremnek helyet adó lakóház helyén egykor álló épületet is megmutatja. Így kicsit teljesebb a kép a Kossuth tér 1900-as évekbeli állapotáról.
A cirkalmas, ám ma már szinte olvashatatlan betűkkel megírt képeslapot Szolnokról Kecskemétre küldték valamikor a XX. század első évtizedében. A pontos dátum leginkább azért nem határozható meg, mert a szememben barbár kezek pont úgy tépték le a bélyeget, hogy a dátumbélyegző megsérült. Így nem marad más hátra, mint az épületek alapján megpróbálni datálni ezt a lapot. Aminek nem kizárt, hogy létezett színezett változata is, hiszen már a gyártáskor sem lehetett túl éles a kép Szolnok főteréről.
Első ránézésre könnyű lehetséges legkorábbi fotózási időpontot mondani. A felvétel jobb szélen látható villanyoszlop úgyis kapásból arra enged következtetni, hogy mivel Szolnokon 1896-ban indult a villamosítás, annál korábban nem készülhetett ez a kép. Mivel azonban már nem kezdetleges faoszlopról van szó, hanem keresztvasa, magas póznáról, világos, hogy későbbre kell tenni a fotózás feltételezhető első időpontját. Sőt, ha a kép jobb szélén maradunk, és elnézünk a Kossuth utca irányába, akkor talán azt is biztosan állíthatjuk, hogy a fotós csak 1899 után, vagy még inkább a múlt század első évtizedének közepe után dolgozhatott. Amit arra alapozhatunk, hogy mintha már állna az Arany János utca sarkán a szecessziós Mezőgazdasági Takarékpénztár épülete, de talán még a biztosítós bérház is a Dózsa György útnál. Ám, ha ezeket túl homályosan látjuk, akkor van még egy támpont, ami alapján kimondhatjuk, hogy csak 1907 utáni lehet a felvétel. Mégpedig a fotós helyzete, aki szerintem nem állhatott máshol, csak a Népbank – ma földszintjén papírboltnak helyet adó néhai Sztár áruház – épületének valamelyik erkélyén.
Ennél kicsit nehezebb megállapítani a fotózás legkésőbbi időpontját. Az egyetlen fogódzkodó a Pénzügyigazgatóság – ma Verseghy könyvtár – épülete, ami itt még csak egyemeletes. Mivel a második szintet majd csak 1924-ben húzzák rá, nyilvánvaló, hogy előtte kellett a fotót készíteni. A kép gyatra minősége, illetve a Fő-tér – holott 1892 óta Kossuth tér a hivatalos neve – megjelölés miatt minimum tíz évvel korábbra tenném az utolsó lehetséges időpontot. Azaz azt mondanám, hogy 1907 és 1914 között lehetett ilyen a szolnoki Kossuth, azaz piac, azaz fő tér.
Aminek közepén ekkor már majdnem fél évszázada állt a 68-as gyalogezred obeliszkje, tőle távolabb pedig ontotta az artézi vizet a város legfontosabb kútja. Viszont akárhogy nézem, sehol se látom a Szentháromság szobrot, aminek a mai könyvtár előtt kellene állnia. Tény, hogy az előző századforduló környékén volt egy olyan időszak, amikor egyetlen fotón se látszik a szobor, holott úgy tartják, a XIX. században került a helyére.
A Gerő Ignác kiadásában megjelent képeslap jól mutatja a tér korabeli, legfontosabb funkcióját, a Kossuth tér volt ugyanis az 1940-es évek végéig a szolnoki piac helye. Mint látható, több sorban álltak a ponyvás pultok – legalább harminc darab – az obeliszk körül, miközben a fotó előterében, mintha földről is árulnának. Ugyancsak jól látszik, hogy a város főterén várakoztak a korabeli személyszállító vállalkozók, akik azonban ekkoriban még inkább két lovas fiákerekkel dolgoztak, miközben később már az egy ló vontatta konflis volt az elterjedt. A felvételről nem állapítható meg egyértelműen, hogy az utat mivel burkolhatták – biztos, hogy ekkor már nem földút volt -, miként a piactér aljzata is kérdéses. De az is, hogy a jobb sarokban látható hirdetőoszlop, egyáltalán a közterületi reklámhely mikor jelent meg Szolnokon, és ki értékesíthette ezeket az akkoriban rendkívül fontos felületeket.
Persze, nem lehetünk telhetetlenek, hisz ez mégiscsak egy egyszerű képeslap, ami készítésekor egy pillanatot örökített meg. És arról sem a fotós, sem a kiadó, sem a feladó nem tehet, hogy bő száz esztendő alatt rengeteg érdekes információ elveszett. Amire ma már csak utalni tud egy ilyen régi képeslap.
