2025.08.27. (szerda)

Kádári konszolidáció

Kádári konszolidáció

Dátum:

Hajlok rá, hogy a Magyar utcát a Kossuth tér felől lezáró, a hatvanas évek elején épült társasház a maga idejében és műfajában Szolnok egyik legszebb lakóépülete volt. Ezért sem lehetett véletlen, hogy viszonylag sok fotó készült róla az átadása után. A Fortepanon különösen szép, az épületet majdnem egészben mutató kép található. Sok apró érdekességgel.

Hajlok rá, hogy a Magyar utcát a Kossuth tér felől lezáró, a hatvanas évek elején épült társasház a maga idejében és műfajában Szolnok egyik legszebb lakóépülete volt. Ezért sem lehetett véletlen, hogy viszonylag sok fotó készült róla az átadása után. A Fortepanon különösen szép, az épületet majdnem egészben mutató kép található. Sok apró érdekességgel.

A nagyszerű Fortepan.hu-n több Hunyady József által készített, színes fotó érhető el a Magyar utca végét lezáró, címe szerint a Kossuth téren álló, nem sokkal korábban átadott társasházról. A képek készítési dátumának 1964 van megadva, ám erős a gyanúm, hogy ezek a felvételek – feltételezve, hogy ugyanazon a napon lettek fotografálva – minimum egy évvel későbbiek. Ezt egy, a blogSzolnok Album rovatában, az „Épül az Árkád terasza is” című, 2016. július 19-én közölt cikkhez használt, Pap Bélától kapott képpel tudom alátámasztani. Annak hátlapjára ugyanis akkurátusan ráírta a szerző a fotózás időpontját – valószínűleg azért, mert a munkával így tudott elszámolni -, ami 1964 augusztusában volt.

Mivel Hunyady József képei nagyon szép késő tavaszi, kora nyári felvételek, és ezeken már nyoma sincs a korábbi építkezésnek, ráadásul az Árkád presszó teraszát lezáró beton térelválasztó is a helyén van, nyilvánvaló, hogy legkorábban a következő év elején készülhettek. A dolognak nincs jelentősége, igazán csak azért hozom szóba, hogy érzékeltessem: a várost megörökítő régi képek mennyit tehetnek hozzá a helytörténethez.

Hunyady József képe egyébként gyönyörű, és nemcsak az akkoriban még ritka színes technika miatt, hanem mert szinte tökéletesen adja vissza a Magyar utca végére helyezett, U alakú, szimmetrikus háztömb lényegét. Ha nem tudnánk, hogy hol található ez a több részből álló épület, simán gondolhatnánk egy olasz üdülőváros apartman házának, vagy hatvanas évekbeli, a francia Riviérán átadott szállodának. Az elképesztő tetőráépítésével mára megerőszakolt, a Kossuth tér felől valóban nem túl szép társasház innen nézve, különösen az erkélykorlátoknak köszönhetően, egy kifejezetten szép, modern épület. E felvétel alapjén hajlok arra, hogy a Megyei Tanács Tervezővállalata által tömegesen ontott lakó- és középületek egyik legjobban sikerült homlokzata és térkihasználása az Árkád presszót körülvevő házé.

A fotón azonban érdemes mást is észrevenni. A jellegzetes utcai „ufó-lámpákról” már többször ejtettem szót, néhány még ma is látható a városban. Külön említést érdemel azonban az a beton térelválasztó, ami az Árkád presszó teraszát és a sörpalackozó bejáratát választotta el egymástól, és mára sajnos elpusztult. Pedig jobban megnézve, talán nem túlzás azt állítani, hogy igazi iparművészeti vagy alkalmazott művészeti remekmű. Kár érte.

Elhelyezkedése azonban felvet egy érdekes kérdést. Ha ma is állna, ebből a szögből nem tudnánk így megörökíteni. Egyszerűen azért, mert a sörpalackozó meghagyott kapufélfáinak egyike belelógna a képbe. Az ugyanis nagyjából ott áll, ahol a betonelválasztó elem véget ért. Ebből pedig az következik, hogy az általam eddig nagyon réginek gondolt, egyébként szépen megőrzött kő kapufák vagy alig félszáz évesek, vagy valamikor kintebb, egészen az utcafrontra helyezték őket.

Hunyady József felvétele – amiről nem tudom, hogy milyen indíttatásból készült – a Kádári konszolidáció gyönyörű propagandaképe is lehetne. Kilenc évvel lehetünk a forradalom után, a kivégzések is legalább fél évtizede befejeződtek, sőt az 1963-as nagy amnesztia is már a múlté.

A hatvanas évek közepére az ország elindult a szocialista tábor legvidámabb barakkja cím felé, amit jóléti beruházások és a fogyasztás felfuttatása alapozott meg. Épültek az akkor elképesztően modernnek és korszerűnek számító lakások, sorra nyíltak az új üzletek, vendéglátóhelyek, a nagyvárosok utcáira pedig egyre inkább jellemző volt a jól öltözött emberek megjelenése. Az egy évtizede pedig még erőszakkal visszafogott automobilizáció rohamléptekben fejlődött. Még akkor is, ha az igények kielégítésébe a nyugati autóimport is besegített. Mert, mint itt is látható, a Trabantok és Moszkvicsok – a Kossuth téren egy Warszawa feneke is látható – mellett gyakran tűntek fel új Bogarak is.

Egyébként nem véletlen, hogy a képen látható autók orra a Kossuth tér felé néz. A felvétel ugyanis még akkor készült, amikor a Magyar utcáról, az új társasház alatt áthajtva lehetett kikanyarodni a 4-es főútra. Amit azt hiszem pár évvel később szüntettek meg. Tehát már ez is történelem, pontosabban helytörténet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Volga és Tünde

Talán már a Ságvári körúton parkolt az a világoskék Volga, amit egy 1963-ban Szolnokról Sopronba küldött képeslap őrzött meg. A bizonytalanság abból ered, hogy ilyen M21-es Volga akár már 1957-ben is várakozhatott a Tünde cukrászda előtt, akkor viszont még nem a körúton csak az úton.

Így közlekedtek

Szolnok közlekedik, anno: 1960. Akár ezt a címet is adhatnánk ennek a Fortepan.hu-n talált régi fotónak. Buszok érkeznek a Kossuth térre, ahol azért még a lócitrom is ott díszeleg az úton, a fekete fiáker mögött.

A még épülő Jubileum téren

A kép közepén 1975. augusztus 20-án átadott Tanúhegy láttán elsőre azt hihetnénk, hogy ez a fotó a szolnoki vasútállomás előtti tér elkészültét követően lett exponálva. A kép bal szélén lévő MÁV Csomóponti Művelődési Ház félkész állapota azonban elárulja, hogy a Jubileum téren még évekig dolgoztak.

Hajók a Tiszán

A szolnoki tárház árulja el, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, hiszen az MTH kollégium már látható rajta, viszont az ÁÉV munkásszálló még nem. Érdekessége a Tisza jobb partján horgonyzó hajók, amelyek arra emlékeztetnek, hogy egykor valódi vízi út volt a folyó.