Nemrégiben került fel a nagyszerű Fortepan.hu-ra Hunyady József néhány szolnoki felvétele, ami alapjaiban írhat át néhány dolgot a Pártház és a Ságvári körút építésével kapcsolatban. Kaposvári Gyulát idézve, azt a pillanatot látjuk, amikor „szétnyílik a függöny” a város, akkor már másfél évtizede készülő körútjának a végén.
Nagyszerű lenne tudni, hogy ki volt Hunyady József, aki a hatvanas évek közepén nagyon sok részletét megörökítette a változó Szolnoknak. Őszintén érdekelne, hogy munkahelyi feladatként vagy a lokálpatrióta lelkesedéstől vezényelve fotózta a város különböző, átépítések által érintett közterületeit. Pár héttel ezelőtt bemutattam már a Fortepan.hu-ra felkerült másik képét Kádári konszolidáció címmel, amin a Magyar utca Kossuth tér felőli torkolata látható, színesben. A mostani felvételeken a mai Baross, Szapáry, Kossuth utcák illetve a Boldog Sándor István körút kereszteződése látható, szerencsére két irányból megörökítve.
A feltételezhetően 1965 kora tavaszán készült képek újabb cáfolatai egy szolnoki legendának, miszerint a Szapáry utcát 1907-től lezáró, szecessziós bankpalotának új városközpont első elemének tekinthető Pártház építése miatt kellett elpusztulnia. Ha ez így lett volna, akkor ezen a képen nem lehetne egymás mellett a már majdnem kész irodaház, illetve a földszintjéig lerombolt Kereskedelmi Bank. Hunyady felvétele számomra annak a bizonyítéka, hogy az eleve csak 30 éves fennmaradási engedéllyel épített palotát – amiben a legendás Szigeti Henrik is sokáig dolgozott, illetve ahonnan rengeteg kép készült Szolnok korzójáról és főteréről – az akkori Ságvári körút összenyitása miatt bontották el. Közel két évtizeddel azt követően, hogy egyébként is el kellett volna tüntetni. És ismét tegyük hozzá, a körút kialakításának terve nem a Rákosi- vagy Kádár- kor terméke, hanem évtizedekkel korábbi ötlet, amit 1946-ban, még a koalíciós időkben is megerősítettek.
E két kép cáfolata egy másik, általam eddig evidenciaként kezelt dolognak, aminek forrása Kaposvári Gyula Szolnok 900 éves évfordulóra megjelent munkája. Abban szerepel ugyanis, hogy az ötvenes évek elején, a mai Várkonyi tér felől építeni kezdett Ságvári körút a hatvanas évek végére készült el, és a Kereskedelmi Bank elbontásával mintegy „szétnyílt a függöny” a nagy építkezés végén. E kép alapján teljesen világos, hogy a függöny szétnyitására már 1965-ben sor került, ráadásul jóval a körút lakóházsorának teljes elkészülte előtt. Eddig azt gondoltam, hogy a közel húsz évig épülő lakóházak közül a mai Boldog Sándor István körút 1-3. szám alatt álló, azaz a Kossuth utca sarkán lévőt adták át utoljára. E felvétel azonban egyértelművé teszi, hogy a néhai Sportbolt és a Hubay utca közötti tömbök készültek el legkésőbb.
Hunyady József felvétele – amennyiben helyes a dátumozása – azt is alátámasztja, hogy Szolnok új városközpontjának első elemét, a Magyar Szocialista Munkáspárt mindenféle helyi szervezeteinek székházát csak 1965-ben adták át, szerintem április 4-én. Ezen a kora tavasziasnak tűnő képen nekem úgy tűnik, az irodaház még üres, sőt a tetejét építési korlátok védik, miként a túloldalon lévő lakóház is lakatlannak látszik. Minimális építészeti tudásommal azonban azt feltételezem, hogy a Kereskedelmi Bank romjai maximum pár hétig csúfíthatták még a környéket.
Mivel a fotós két irányból örökítette meg a kereszteződést, a mai Baross – akkori Beloiannisz – utca elejére is ráláthatunk. Ami bennem két kérdést vet fel. Egyrészt rengeteg szó esik a Kereskedelmi Bank elbontásáról, viszont soha nem hallottam még a Baross utca legelején – az 1-es számú telken – álló, néhai Hungária kávéház épületének eltűnéséről. Vajon mikor bontották el azt az épületet, ami valahol a mai parkoló és az egykori aluljárók helyén állhatott? Az utolsó, erről az épületről készült és általam ismert felvétel – a mellékelt fotó – szerintem a XX. század elejéről való.
És egyértelműen semmi köze nincs a Hunyady József második képének bal szélén, az építési terület kerítése mögött látható, ferde tetős házhoz. Ami szerintem egy hosszabb távra tervezett felvonulási épület lehetett. Létezésén ugyan a mából nézve csodálkozhatunk, ám a korabeli beruházási sebességeket, illetve a rendelkezésre álló technikát ismerve nem meglepő, hogy a hatvanas évek elején egy komplett lakóház felhúzása tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak egy ekkora bontás és építkezés kiszolgálásához.
