Negyvennégy éve, hogy a szolnoki március 15-ei ünnepségek a mai ÉPFA iskola bejáratánál, Simon Ferenc Petőfi-portréjánál kezdődnek. Ezen kívül három másik arcképe/szobra is van a költőnek a városban. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Petőfi Sándor minden szolnoki látogatására jut egy.
A magam részéről biztos vagyok abban, hogy Petőfi Sándor minimum két alkalommal járt Szolnokon. Egyszer 1847. szeptember 1-jén, a Pest-Szolnok vasútvonal avatásakor, másodszor pedig valamikor 1849 elején, amikor Budáról Debrecenbe tette át székhelyét a kormány, és Szolnokig vonattal történt az evakuálás. Bár azon se lepődnék meg, ha kiderülne, a szabadságharc idején többször is átutazott volna a költő – lapszerkesztő és katona – a városon, miként akár az is előfordulhatott, hogy korábban, még vándorlásai során ugyancsak érintette egyszer vagy sokszor Szolnokot. Hiszen itt tudott a legkönnyebben átkelni a Tiszán.
Mindennek persze az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy hány emlékműve van a városban Petőfi Sándornak. Egyébként négy. Annak ellenére, hogy önálló, teljes alakos Petőfi-szobrunk nincs. A négyből az egyetlen „szobor” Pogány Gábor Benő Koltón álló, Petőfit és Szendrei Júliát együtt ábrázoló alkotásának a másolata, ami a Helikopter Bázis művelődési házában található. A többi dombormű, amelyek közül az egyiket a néhai Kertvárosi Általános Iskolában leplezték le 1973. március 15-én. Hogy a helyén van-e még, sajnos nem tudom. A legrégebbi Petőfi-emléktábla az egykori Kaszinó, ma Technika Háza buszmegálló felöli falán található. Ezt 1948-ban, a forradalom centenáriumán helyezték el az alatta lévő – erősen magyarázatra szoruló – emléktáblával együtt.
Mind közül azonban a legjelentősebb Simon Ferenc Petőfi-portréja, amit 1972. szeptember 30-án lepleztek le a korábbi MTH – Munkaerő Tartalék Hivatal – iskola, később 633-as, majd 633-as számú Petőfi Sándor Szakmunkásképző Iskola falán. Ami attól a tanévtől kezdődően viselte a költő nevét, a szolnoki Petőfi Sándor utca elején.
Az alkotás két részből áll. Egyik a lemezdomborítási technikával készült portré, ami Petőfit erősen stilizált, idealizált módon ábrázolja. Másrészt az alatta lévő kőlapból, amin nemcsak a dombormű, de a Magyar nép című verséből származó idézet – „Haza és szabadság, ez a két szó, melyet először tanuljon dajkától a gyermek” – olvasható. Egyébként a dombormű, az 1957-től a Szolnoki Művésztelepen dolgozó Simon Ferenc (1922-2015) tizenhat szolnoki köztéri alkotásának egyike. És talán az egyetlen, amelyet minden évben megkoszorúznak, és ami előtt rendszeresen fejet hajtanak. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján.
