A két világháború között Szolnokon, a mai Árkád helyén lévő épületben papíráruházat működtető Faragó Sándor remek üzletember lehetett. Nemcsak azért, mert sok mindennel foglalkozott a város főutcáján lévő boltjában. Reklámképeslapja igazi különlegesség számomra.
A mellékelt, soha postára nem adott képeslapot tényleg a hátulja miatt vettem meg, és mutatom most be. Képes oldaláról ugyanis volt már szó a blogSzolnok Album rovatában A palotasorral szemben című (http://www.blogszolnok.hu/album_a_palotasorral_szemben) cikkben. Azt a lapot 1917. október 9-én adták postára, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy a most citált anzikszhoz használt fotó is valamikor az első világháború előtt készült. A két fotó azonosságát számomra leginkább a Megyeháza árkádos bejáratából kijövő alak igazolja. A felvételen egyébként ott sorakozik a Megyeháza mellett a fotózáskor talán másfél évtizedes Tiszti Kaszinó, a hatvanas évek elején elbontott földszintes épületek, illetve a kép készítésekor már majdnem félévszázados Kintzel-ház is, aminek az aljában ma a Hatvanas egy része működik.
Valószínű, hogy mindkét lapot „Gettler József hírlapelőfizetési irodája” adta ki, a fotót meg akár Szigeti Henrik is készíthette. Az viszont kideríthetetlen, hogy a lap hátuljának felülnyomását Gettlernél avagy Farag Sándornál csinálták-e. A magam részéről azt gondolom, hogy Faragó könyvnyomdája – merthogy azt is működtetett – rendelkezhetett olyan gépekkel, amivel a kész anzikszokat felülnyomhatta. Hogy aztán ennek a szerzői jogi vonatkozásait miként rendezték, az egy másik kérdés. Abban azonban biztos vagyok, hogy Gettler legalább jóváhagyólag tudott a dologról, különben Faragóék le is takarhatták volna a kiadóra vonatkozó feliratokat. Bár egy huszonezres kisvárosban nem maradhatott volna sokáig titokban a turpisság.
A hátlap igazi érdekessége számomra a bal alsó sarokban lévő felirat: „2500 kötetes KÖLCSÖNKÖNYVTÁR FARAGÓNÁL Önt is érdekli!”. Ebből az derül ki számomra, hogy Faragó Sándor nemcsak eladásra, de kölcsönzésre is tartott könyveket, ráadásul nem is keveset. Ilyesmivel pedig a második világháború előtt még csak a különböző munkásegyletek, Hangya szövetkezetek, olvasókörök és iskolai könyvtárak foglalkoztak. Városi könyvtár ekkor még nem működött Szolnokon, holott eddigre az ország lakosságának jelentős része tudott, és szerintem a mainál jóval nagyobb arányban akart is olvasni. Hiszen a mozi mellett a rádió még csak terjedőben volt, így az egyik legfontosabb szórakozási forma az olvasás, a könyvek forgatása volt.
Aki pedig igényelte a könyveket Szolnokon, az biztosan megfordult Faragó Sándor valamelyik üzletében. A képeslapon hivatkozott Papíráruháza a Gorove út 20. szám alatt működött, ami ha jól sejtem a néhai Népbank és a Korzó kávéház között, a mai Árkád épület helyén állhatott. Ahol természetesen nemcsak könyvek eladásával és kölcsönzésével foglalkozott, de papír, fotó, sport, játék, hangszer, írógép, festmény, bőrönd, díszműáruk és utazási cikkek kereskedésével is. Legalábbis ez derül ki az 1938-ban megjelent „szolnoki Takarékosság” kiadványából. Ahonnan azt is megtudhatjuk, hogy Faragó úrnak könyvnyomdája, könyvkötészete és bélyegzőgyára is volt. Ráadásul nemcsak kölcsönzéssel, de kedvezményes áron történő árusítással, és kvázi fogyasztási hitelek elfogadásával is növelte forgalmát.
