Roth Dezső – akinek nagyon sok szolnoki képeslapot köszönhetünk az előző századfordulóról – romantikus alkat lehetett. Legalábbis, ha ezt az 1905 előtt készült és festett képeslapját vesszük alapul, amin Holdvilágnál gyerekek ácsorognak Szolnok későbbi korzóján, ráadásul a házak ablakaiból lámpafény világlik.
Ezzel a több mint száztíz éves képeslappal kapcsolatban két dolgot egészen biztosan állíthatunk.
Az egyik, hogy a felhasznált fotó nappal készült, és csak utólag került rá a Telihold. Elsősorban azért, mert az előző századforduló környékén még nem létezett olyan technika, amivel szabadtérben, rosszul vagy sehogy megvilágított közterületen – egyetlen lámpa sincs a képen -, éjszaka ilyen képet lehetett volna készíteni. Továbbá az is kizárható, hogy az 1900-as évek elején, Szolnokon, ennyi jól öltözött – kalapok, kabátok alkotják a ruházatokat – fiatal lett volna a kivilágítatlan utcákon. Megmondom őszintén, azon se lennék meglepődve, ha ezeket a kamerába néző alakokat nem is itt örökítették volna meg, hanem csak utólag kerültek rá a képre, mint a Hold. Ismerünk ilyen eljárással kiegészített szolnoki képeslapokat, sőt, nekem gyanús, hogy ezt a beállítást egy Gorove utcai fotón már láttam.
A másik, amit ugyancsak le kell szögeznünk Roth Dezső képeslapja kapcsán, hogy a színek is csak később kerültek a felvételre. Egyszerűen azért, mert akkoriban még nem létezett a színes fotóz technikája, így a fekete-fehér képeket felnagyítva, kézzel próbálták a valósághoz hasonlóvá tenni. Avagy kiegészíteni, mint ebben az esetben a kamerába néző gyerekekkel, a Holddal, a színekkel és az ablakokból kiszűrődő lámpafénnyel.
Mindezek ellenére számtalan értéket rejt ez az 1899 és 1905 között, nagyjából az egykori Nemzeti Nagyszálló sarkától készített felvétel. A fotózás intervallumát egyébként a háttérben már álló Zsinagóga (1899) és a Tiszai hajósok terének sarkán ma álló Barta-palota (1905) hiánya árulja el. Ami egyben azt is jelenti, hogy az előtérben látható, a néhai városi rendőrkapitányságnak otthont adó sarki épület, vagy éppen a szecessziós volt Népfront székház a túloldalon 1905 előtt épült.
Ami igazán érdekes számomra, az a felvétel bal szélén látható, alápincézett, tetőterében is beépített, egyemeletes, talán klasszicizáló ház, ami leginkább az 1907 előtti szolnoki vasútállomásra emlékeztet. Létezéséről egy másik irányból, talán pár évvel később készített képeslap is tudósít, csak éppen azt nem tudom, mi lehetett ez és mi működhetett benne a múltszázad elején. Sőt, akár az is felvethető, hogy ennek a régi háznak a nyomai fellelhetőek-e a ma a helyén álló egykori Ságvári vagy Borostyán művelődési ház utcafronti szárnyában, avagy a második világháború után teljesen elbontották.
Számomra nem kevésbé érdekes a Szapáry út mai páros oldalának, a fotóstól távolabb eső része. A jelenlegi óvodaudvar helyén ugyanis egy minimum alápincézett, viszonylag nagy tetőmagasságú ház vagy házak álltak. Amelyek ugyanolyan zártsorosan építették be a Szapáry akkori páratlan oldalát, mint minden más helyen. Érdekes lenne kideríteni, hogy ezeknek az egykori épületeknek – vagy épületnek – mikor és miért kellett eltűnniük, és miért nem hiányzik évtizedek óta senkinek a zártsoros beépítettség. De ez már messze vezet ettől a minimum 112 éves képeslaptól.
Ami egyébként elég sokáig lehetett forgalomban, hiszen az itt bemutatott példányt csak 1911 augusztusában – sajnos a bélyeget letépték, így a pontos dátum nem olvasható – küldték Szolnokról Szegedre. Mégpedig azért, hogy valaki így értesítse a barátját az érkezéséről. Ami ugye azt is jelenti, hogy 1911-ben az emberek bíztak a posta sebességében és a vonatok pontosságában. Hiába, boldog békeidők!
