2025.10.14. (kedd)

2010: Az aluljáró új értelme

2010: Az aluljáró új értelme

Dátum:

A Honey étterem esetében az egyetlen zavaró tényező, hogy nehéz a hely múltjától szabadulni. A dizájn, az étlap és a kiszolgálás alapján azonban azt kell gondolnom, ha kitartóak lesznek, csak idő kérdése, hogy erről a helyről ne a régi aluljáró, hanem a város egyik legjobb étterme jusson eszünkbe.

honey2_400Aki belép Honeyba – pontosabban lemegy a valamikori aluljáró, egykori pártház felőli lépcsőjén -, annak először a dizájn szúr szemet. És lehet, hogy nem is akar majd hinni a saját szemének. Ugyanis Szolnok legszebb belső terét alakították ott ki. A mézsárga és a barna különböző árnyalatai, a fém és az üveg retróba hajló keveredése, a kaptárszerű falminták olyan tökéletes összhangban vannak, hogy csak csettinteni lehet. Igen, Szolnokra is betört a modern belsőépítészet. Nem az öncélú, magamutogató dizájn, hanem az, amire azt mondjuk, szép, ami kellemessé tesz egy teret. Komolyan mondom, csak emiatt is érdemes lenézni ebbe a december elején nyílt étterembe.

Mielőtt elindultunk, azt mondtam, ha cigarettaszag lesz, nem vagyok hajlandó beülni. A teret meglátva elbizonytalanodtam, és amikor azt állította az üzletvezető, hogy remek a szagelszívójuk, engedtem a kísértésnek. És jól tettem. A két sorban elhelyezett asztalok egyik fele ugyanis dohányzó, míg a másik felén egyáltalán nem lehet érezni, hogy tőlünk három méterre vadul cigizik valaki. Ebből is látszik, hogy akik ezt a helyet kitalálták, tényleg a vendéget helyezték az első helyre. És a pénzt sem sajnálták az ötleteik megvalósítására.

A személyzet – az az egy pincér, aki tökéletesen ki tudja szolgálni a helyet – kicsit még kezdő, de tiszteletreméltóan törekvő. És nincs egyedül. Üzletvezető (?), tulajdonos (?), teremfőnök (?) figyeli és segíti a munkáját, a térhez tökéletesen illő ruhában! A kabátot előzékenyen elveszi, helyünkre kísér, és a végén még őszintén érdeklődik, sőt mesél is.

honey3_400De mindez mit sem érne, ha nem lenne rendben a konyha. Mint utóbb megtudtuk, Budapestről csábítottak Szolnokra egy Olaszországban tanult szakácsot, aki nagyon jó választásnak tűnik. Így első próbálkozás alapján nyugodt szívvel odaítélem a mesternek a Szolnok legígéretesebb konyhaművésze címet.

Visszafogott étlappal dolgoznak, nem százas nagyságrendben sorolják a kínálatot, viszont feltételezhetjük, hogy amit ígérnek, meg is tudják valósítani.

A bivalymozzarellás rukkolasaláta pármai sonkával nem bonyolult étel, csak tisztességesen kell elkövetni. Ha a sonkának valóban van némi köze az olasz városhoz, akkor nem lehet elhibázni. Nem is tették. A vargányakrém-leves is jó választásnak tűnt, bár a kelleténél kicsit sósabbra sikeredett. A második fogás viszont mindenért kárpótolt. A vargányaszósszal tálalt bélszín rozmarinos burgonyával élmény, ha csak rá gondolok, összefut a nyál a számban. Ahogy a párom négysajtmártással készített csirkemelle is fölötte volt a várakozásainknak. És ha még ehhez azt is hozzáteszem, hogy nem a modern konyhaművészet nyúlfarknyi adagjaival bűvészkednek, akkor talán hihető, hogy az ár-érték arány is rendben van. Szolnoki viszonylatban talán kicsit sokat fizettünk – a fentiek egy megfelezett tiramisuval, két borral és vízzel megfejelve 9000 forintot tettek ki -, de azt mondom megérte.

A Honey megnyitásával Szolnok ismét nagyot lépett a gasztronómia területén. Van remény!

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lila öröm

Az illatról pont olyan nehéz írni, mint az ízekről. Egy csokor friss levendula mellett ülök, és néha bódító töménységgel árasztja fenséges illatát, amit nem tudok megunni. Szolnok határában szedtük. Arról a 2200 Tihanyból származó tőről, amelyek a Milléri levendulakertet alkotják.

Hó és vendég lenne jó

A Kossuth téri Adventi falut nem azért szeretem, mert a közterületi italozás lázba hoz. Még csak nem is az ünnepi hangulata miatt. Hanem mert Szolnok főtere ilyenkor valóban városi főtérré alakul, ahol találkoznak, megállnak, beszélgetnek a helyiek. A sült gesztenye és a helyi csokis azért hiányzik.

Mi történik a városháza alatt?

Esélyt adtam a személyzetében megújult Söráriumnak. Háromszor ettem napi menüt a városháza pincéjében azzal a szándékkal, hogy ha beválik, akkor jöhet az á la carte, vagy akár a családi vacsora. Esküszöm, jót akartam. Nem rajtam múlott, de jó darabig ismét nem megyek oda.

Gyorsan, valami jót

Lehet, hogy nem itt készül a világ legjobb pizzája, még azt is el tudom fogadni, hogy nem is igazi és nem is olasz az, amit a Kossuth utcai Prontoban alkotnak, de hogy nekem ízlik és szeretem, az tény. Délben vagy este, helyben vagy otthon, vállalható.