2025.11.30. (vasárnap)

2010: Az aluljáró új értelme

2010: Az aluljáró új értelme

Dátum:

A Honey étterem esetében az egyetlen zavaró tényező, hogy nehéz a hely múltjától szabadulni. A dizájn, az étlap és a kiszolgálás alapján azonban azt kell gondolnom, ha kitartóak lesznek, csak idő kérdése, hogy erről a helyről ne a régi aluljáró, hanem a város egyik legjobb étterme jusson eszünkbe.

honey2_400Aki belép Honeyba – pontosabban lemegy a valamikori aluljáró, egykori pártház felőli lépcsőjén -, annak először a dizájn szúr szemet. És lehet, hogy nem is akar majd hinni a saját szemének. Ugyanis Szolnok legszebb belső terét alakították ott ki. A mézsárga és a barna különböző árnyalatai, a fém és az üveg retróba hajló keveredése, a kaptárszerű falminták olyan tökéletes összhangban vannak, hogy csak csettinteni lehet. Igen, Szolnokra is betört a modern belsőépítészet. Nem az öncélú, magamutogató dizájn, hanem az, amire azt mondjuk, szép, ami kellemessé tesz egy teret. Komolyan mondom, csak emiatt is érdemes lenézni ebbe a december elején nyílt étterembe.

Mielőtt elindultunk, azt mondtam, ha cigarettaszag lesz, nem vagyok hajlandó beülni. A teret meglátva elbizonytalanodtam, és amikor azt állította az üzletvezető, hogy remek a szagelszívójuk, engedtem a kísértésnek. És jól tettem. A két sorban elhelyezett asztalok egyik fele ugyanis dohányzó, míg a másik felén egyáltalán nem lehet érezni, hogy tőlünk három méterre vadul cigizik valaki. Ebből is látszik, hogy akik ezt a helyet kitalálták, tényleg a vendéget helyezték az első helyre. És a pénzt sem sajnálták az ötleteik megvalósítására.

A személyzet – az az egy pincér, aki tökéletesen ki tudja szolgálni a helyet – kicsit még kezdő, de tiszteletreméltóan törekvő. És nincs egyedül. Üzletvezető (?), tulajdonos (?), teremfőnök (?) figyeli és segíti a munkáját, a térhez tökéletesen illő ruhában! A kabátot előzékenyen elveszi, helyünkre kísér, és a végén még őszintén érdeklődik, sőt mesél is.

honey3_400De mindez mit sem érne, ha nem lenne rendben a konyha. Mint utóbb megtudtuk, Budapestről csábítottak Szolnokra egy Olaszországban tanult szakácsot, aki nagyon jó választásnak tűnik. Így első próbálkozás alapján nyugodt szívvel odaítélem a mesternek a Szolnok legígéretesebb konyhaművésze címet.

Visszafogott étlappal dolgoznak, nem százas nagyságrendben sorolják a kínálatot, viszont feltételezhetjük, hogy amit ígérnek, meg is tudják valósítani.

A bivalymozzarellás rukkolasaláta pármai sonkával nem bonyolult étel, csak tisztességesen kell elkövetni. Ha a sonkának valóban van némi köze az olasz városhoz, akkor nem lehet elhibázni. Nem is tették. A vargányakrém-leves is jó választásnak tűnt, bár a kelleténél kicsit sósabbra sikeredett. A második fogás viszont mindenért kárpótolt. A vargányaszósszal tálalt bélszín rozmarinos burgonyával élmény, ha csak rá gondolok, összefut a nyál a számban. Ahogy a párom négysajtmártással készített csirkemelle is fölötte volt a várakozásainknak. És ha még ehhez azt is hozzáteszem, hogy nem a modern konyhaművészet nyúlfarknyi adagjaival bűvészkednek, akkor talán hihető, hogy az ár-érték arány is rendben van. Szolnoki viszonylatban talán kicsit sokat fizettünk – a fentiek egy megfelezett tiramisuval, két borral és vízzel megfejelve 9000 forintot tettek ki -, de azt mondom megérte.

A Honey megnyitásával Szolnok ismét nagyot lépett a gasztronómia területén. Van remény!

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szegedi réteses

Amikor kiderült, hogy újra lesz Tiszavirág Fesztivál, az első kérdéseim egyike az volt: jön-e a szegedi réteses. Antolik András rétesmester és csapata számára napokkal a fesztivál előtt indult a felkészülés, és nekik a nap sem akkor ér véget, amikor az utolsó vendégnek. A mesterrel beszélgettünk.

Szerénykedő Bajnok

Magam sem értem, hogy eddig miért nem írtam róla. Egyetlen mentségem, hogy az utcáról nehéz észrevenni, nincsenek kirakatnyi ablakai. Merthogy a Bajnok lényegében a föld alatt van. Ahová azért érdemes leszállni, mert nem a pokol bugyraiba jutunk.

Ültem és mérlegeltem

Az utolsó élményem lehangoló volt. Így legalább egy éve nem jártam a Tisza Szálló gyógyfürdőjében. Most is nehezen szántam rá magam, és nem mondom, hogy feldobódtam. Igaz, mindent átható pisiszag már nem volt. De ennél több fejlődés sem látszik.

Jól van az úgy

Esküszöm, a jobbítási szándék vezérel. Mert ennek a helynek a Kossuth utcán nemhogy működnie, de hasítania kellene, ami könnyen sokak kedvence lehetne. De így? Vasárnap délután olyan zene üvölt, mint egy rossz falusi vurstliban. És mindenről süt, hogy jól van az úgy, semmi sem oszt vagy szoroz.